újabb események régebbi események további események
15:24
Bálint István új cikket töltött fel
17:47
Ilona új bejegyzést írt a naplójába
11:13
Horoszkóp módosította a naplóbejegyzését
11:06
Horoszkóp új bejegyzést írt a naplójába
10:36
Horoszkóp módosította a naplóbejegyzését
06:23
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
17:18
HiFiHiF1Exate regisztrált a weboldalra
09:12
Clara62 új cikket töltött fel
09:02
Virág módosította a cikkét
08:48
Virág új cikket töltött fel

Együtt írt valóság 2010, Feleségek.hu antológia

Kaleidoszkóp 1 - Temetések

Pályamű


... Apa …

Állt a gyermek a dermesztő hidegben. Szürke aprókockás vastag kabátja sem tudta felmelegíteni, inkább mázsás súlyként nehezedett rá. Vacogott, de talán nem is a tél fagyától fázott … Sikoltva recsegett a hó a felnőttek lába alatt … A jeges szél félelmet lehelt szívébe. Nézte az ismerős arcokat. Fekete árnyak ... kisírt szemek ... zokogás … Szemébe könny szökött, s a könnyeken át egy villanásra, meglátta az aranyozott betűket. Az édesapja nevét írták oda.
Még nem volt kilenc éves ... de a mesék halhatatlanságának pillekönnyű édes terhe mellett, már a mulandóság súlya is nyomta vállát...


... Nagymama …

A lélekharang megkondult, utolsó földi útjára kísérve az Úr szeretett gyermekét. A gyászszertartás, a fájdalmat Isten békéjévé csendesítve, a lelkekbe megnyugvást hintve, búcsúztatta a halottat, kérve a megbocsájtást, s a hitet a feltámadásban … Imádságra kulcsolt kézzel állt, s a könnyeken keresztül Nagymamáját látta ...
A Nagymamát, aki öregségében is arcán viselte a szelíd szeretet jóságát, emberi méltóságát, kinek ragyogó szemei lelkének tisztaságát tükrözték. Puha hófehér haját ... finom kezét, mely pont olyan odaadóan simogatott mint amilyen szigorral büntetett.
Állt ... s imában mondott köszönetet, mert akkor már tudta, hogy mind az mi benne jó, a Nagymamájától kapott szerető tanítás magjából növekedett. A mulandóság súlya fájdalomként ült rá, de a halhatatlan szeretet, mint egy angyal érintése, mosolyt varázsolt arcára ...


... Anya …

A Tisza vizét fagyszilánkos jégtáblák borították. Fagykirály ült zúzmarától szikrázó trónján … A szél szárnyán libbenve, hópelyhektől átölelve, hullt alá a vízre, a test létezését jelentő hamu … Fagykirály gyermekei, a lélekhableányok karjukba fektették ... víz tükrét elsimítva, himnuszt dalolva, maguk közé vették … Anyám lett a szél, hogy simogassa arcomat .. Az eső, hogy lemossa bánatomat … Anyám lett a Föld a Víz az Ég
... s a szívre nehezedő fájdalom ellenére, a könnycsepp szivárványán át, megértette e körforgást, mely születés és halál … s a bizonyosság reményét, hogy velünk született a halhatatlanság ...


... Igaz Szerelem ....

Halál … Jeges lehelet augusztusi forró éjszakán … Állt... Állt dermedten, megfagyottan, a létezés fekete mementójaként. Csak egy árny volt ... ő maga volt a könny ... az életre ítélt fájdalom beteljesedése … Állt a sírnál ...
Kezében két szál bíbor vörös rózsa … a halovány archoz szorítva … hogy senki se tudja, vérvörös virágszirom a szerelem halálos csókja … vagy csak izzó vércseppek rózsatövisétől a hófehér bőrön …
Nem látott ... nem hallott ... nem érzékelt … Csak érzett ... és kért ... és könyörgött

Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: