újabb események régebbi események további események
14:33
Új cikk került fel a weboldalra
09:07
Ilpaki új bejegyzést írt a naplójába
15:07
Black Ice módosította a cikkét
00:25
Marcusmok regisztrált a weboldalra
12:19
Black Ice módosította a cikkét
12:18
Black Ice új cikket töltött fel
22:00
Ilpaki új bejegyzést írt a naplójába
20:51
Új cikk került fel a weboldalra
20:51
Új cikk került fel a weboldalra
20:50
Új cikk került fel a weboldalra
20:50
Új cikk került fel a weboldalra
09:43
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
09:40
Tündér módosította a naplóbejegyzését

Együtt írt valóság 2010, Feleségek.hu antológia

A Dunánál

A nap hirtelen hagyta el az eget,
Fáradtan bólintott, látott mára eleget.
Utolsó sugarával megsimította a víz tükrét,
Aztán intett egyet, s elhagyta őrhelyét.

Néztem, ahogy lassan kialszik az égi lámpás,
Ahogy elcsendesül a messzi szántás.
Alszanak a fák, lombjuk se zizzen,
Béke van mindenhol, semmi sem pisszen.

Szunnyad a nád, alszik már zajos népe.
Fejét szárnya alá dugta a réce.
Mellettük nem messze hattyú család alszik,
összebújnak, így egyikük sem fázik.

Hirtelen karcos szél fut végig a parton,
s édes borzongás tölti el minden tagom...
Reszketek, mint a sirály a befagyott tó jegén.
Reszketek, mint zokogó nő, búcsúzó kedvese keblén.

Egy árva padon, csavargó keresi álmát,
takarója nincs, testét hideg görcsök rázzák.
Keze meredt, nem moccan egy ideje,
nincs kesztyűje, ami befedje.

Az éj se tart örökké,
lassan elszáll, s válik láthatatlan köddé.
Helyére új nap lép, egy még szebb,
hisz már te nyomorult, nem a földön ébredsz...

Csak a tested az, mi ott maradt a padon,
de a lelked már fönt, az égben vagyon.
Onnan tekintesz le a Dunára,
S emlékszel életed hattyú dalára.

Írta: Heather Bay

Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: