Együtt írt valóság 2010, Feleségek.hu antológia
...letörlik a cseppet
Késésben Vagy.
Imádtam, ahogy reggel simogató szavaid kitakartak.
Úgy maradtam, váratlan hívás, menned kell. Valami még hiányzik.
Sietve öltözöl, kezed alá készítem a fontos dolgokat: dossziék, slusszkulcs, iratok, mi kell még?
Tétovázol, hogy lehetne lecsípni egy fél órát, várjanak egy kicsit, van rövidebb út is. Telefon, egyeztetés, az ügyfelet végig kell hallgatni.
Kitöltöm a kávéd, gondosan megkavarom. Beszélsz, de a szemed rajtam időz.
Megnyalom a kanalat, jól eső érintés nyelvemnek.
Félig nyitott köntösömből kilátszanak a combjaim, ahogy felhúzom lábaim a szék szélére.
Tudod, hogy alatta nincs rajtam semmi. Mellém simulsz.
Bal kezedben a telefon, jobbod szemtelenül nyúl a nyakamnál a bársony alá.
Az ügyfél hajthatatlan, ad 45 percet az indulásig. Cserébe végig kell hallgatnod az előző esti munkavacsora számodra unalmas részleteit.
A mellbimbóimmal játszol.
Egy kezed elég, hogy mindkettőt átöleld.
Önkéntelenül nyitom szét combjaim. Vágyom, hogy megérints.
Az arcomra húzom a kezed, belebújok, belecsókolok. Nem nagyon hallom már, miről beszéltek. Cirógatlak, a nyelvem hegyét lassan végighúzom az ujjaidon.
Ártatlan nagy szemekkel nézek rád. Kívánlak.
Ülve feléd fordulok, a nadrágszíjaddal szemezek. Nézegetem, bűvölöm.
A fenekedbe markolok, míg közelebb húzlak.
Csendben vagyok, ne vonjam el a figyelmed, csak a nadrágra koncentrálok.
Kioldom az övet…. Nem, még nem.
A combjaid simogatom, a nadrágon keresztül is kitapinthatóan izmosak. Gusztálom a fogást. Végig a vádlidon, majd újra vissza az ágyékodig. Mindenhol jár a kezem, a slicced vonalát direkt kerülöm. De hozzányomom az arcom.
Csukott szemmel csókolom, ahol érem, apró harapásokkal fogom a szövetet.
Mint falánk kölökkutyát, úgy tolod el a szám, hogy hozzáférj gombjaidhoz. Rutinosan oldod ki a csatot, fél kézzel emeled a szám elé ébredező férfitagod.
Félretartva a telefont súgod felém: imádlak!
Lágyan a bal kezembe fogom ezt a gyönyörűséget, forró és erős, ingerlően feszes, önálló életre kel, ahogy nyelvem hegyével lassan körbe járok a legszélesebb íven, míg a jobbal egész lent masszírozom.
Mohó vagyok, erősebben nyalakodva teszem magamévá, közben ujjaimmal játszadozva nyúlok már türelmetlenül nedves ölembe.
Adom a ritmust, neked a számmal, magamnak a kezemmel. Elhaló hangod igennel és nemmel képes csak a vonal túloldalára kommunikálni.
Köntösömnél fogva fél kézzel húzol fel a székből, az asztalhoz tolva.
Felpipiskedve ülök a szélére, csípőddel a combjaim közé furakodsz.
Ugyanazzal a mozdulattal emelem lábaim a válladra, amivel hanyatt dőlök.
Két kézzel vezetlek magamba, combjaim szorosan karolom át a derekad, hogy az első lüktetést mozdulatlanul, spontán élvezzem.
Jobb tenyered csitítva tapad félig nyitott számra, a szememből olvasod milyen mélyen és mennyire hevesen szeretlek. Igazi ínyenc Vagy, gyengédeket tolsz bennem. Hosszan igézve