születésnapi alkalmat bármikor beárnyékolhatja a betegség kiújulása?
Hogy nem tudok önfeledten kacagni, és nem merek igazán szerelmes lenni, mert a pallos ott lebeg a fejem felett?
Egyáltalán, nem undorodik majd tőlem, ha megmondom, rákos voltam?
És hogy reagál, ha megtudja, egy műanyagot fogdos, aminek semmilyen érzékenysége, érzékisége nincs?
Mi fordul majd meg a fejében?
Előjönnek a családi (hisz lassan már nincs olyan család, amelyben ennek a betegségnek valamilyen formája ne lenne jelen) rossz emlékei szerettei szenvedéseiről?
Megannyi kérdés zakatolt bennem, merjek-e még boldog lenni, lehetek-e még egyáltalán az, ilyen le nem rakott árnyékkal a nyomomban, és főként: mennyi időre?

Ahogy erősödtem, és fizikálisan, külsőleg is nőként kezdtem érezni, látni magam, a ciklusom több hónap kimaradás után visszatért. Lám, a bölcs természet még az utolsó csepp vér visszatartásával is a test életben maradására koncentrál, nem pazarol, hisz nem a szaporodás az elsődleges, hanem a túlélés. Olyan gyenge voltam, hogy még magamat sem tudtam kielégíteni, pedig tapasztalatból tudtam, nekem a szex megnyugvás, mintegy altató. Vigasz, pótcselekvés.
Visszaigazolás: igen, nő vagyok, működöm.

A testemnek volt szüksége a bizonyosságra, van, akinek kellek, ezek után is.
De hogyan bizonyosodjam meg erről, hogy ne is adjam ki a titkaim, ne is legyek a szánalom vagy a sajnálat tárgya?
Semmiképp sem akartam egy lelki kapcsolatba belemenni, sőt inkább messzire elszigetelten és védve kis törött lelkem elrejteni, ez volt a célom. Csupán a testem adom, de amit adok, azt többszörösen kérem viszont. Mert nekem bizonyosság kell.

Kezdtem magam megint "idevalósinak" érezni. Korábban hónapokig kitaszítottnak, külsősnek, körön kívülinek éreztem magam.
Olyan hulladéknak, aki kapaszkodik a sírgödör szélén.
A "többiek", az élők, az egészségesek, a körön belüliek látszólagosan gondtalan világába vágytam, ahol mindig is tündököltem. Billegtem a két világ között. Kint és bent.
Belül van a helyem, ott van még dolgom, nem is kevés.

A társkereső oldalakat nézegetve, célirányosan csupán a testiség érdekelt.
Akkor már volt 1-2 fehérneműs, elfogadható szintű fotóm, amin magamat leamortizáltnak láttam. De legalább a felemás cicim szépen állt a fehérneműben.
Ez is valami. Üsse kő, akinek így is tetszem, az megérdemli, hogy közel engedjem magamhoz.
Beugrott több hónapról, korábbról, a swingerekről hallott információ, nosza, megnéztem a kínálatot a neten. Illetve néztem volna: "Csak regisztrált felhasználóknak!" - szólt az elutasítás. Nincs veszteni valóm, beregisztráltam.

Micsoda világ!
Megrökönyödésemre, és ámulatomra férfiak, nők és párok szókimondóan kitöltött, fényképes adatlapokkal hirdették magukat, keresték a párjukat.
Konkrétan leírva, ki milyen elfoglaltságot szeret az ágyban csinálni, milyen neművel, milyen pózban, testi mérettel, és még egyéb nyalánksággal kínálva magát.
Innen a védett képernyő mögül mindez biztonságosan hangzott, és meglepően szórakoztató is volt.