ablakon keresztül az udvarra, ahol még csak 1-2 ember "szállingózott". Megijedtem, egyből szóltam Édesanyámnak, hogy hol van mindenki? Nem jönnek? Pár perc múlva több mint 100 ember telítette az udvarunkat. Mindenki sürgött- forgott, engem meg a közeli nő rokonok és barátok próbáltak meglesni, kisebb nagyobb sikerrel.
Idő közben hallottam, hogy nagyon ideges a párom, olyannyira, hogy nem tudta megkötni a saját nyakkendőjét keze remegésétől. Sógornőm végül segített neki.
14: 15-kor a vőfély úgy döntött, hogy kimehetek, búcsúztunk a szülőktől, nagyszülőktől illetve a férjem a keresztszüleitől.
Kb. 14: 35-kor elindult a lakodalmi menet. Tettünk egy nagy kört a városban. Szuper volt, számomra már ez nagyon megható volt. Küszködtem a könnyeimmel, mikor apró gyerekek integettek a feldíszített menyasszonyi autó felé. Csodás érzés volt.
A kamerás órája szerint pontban 15 órakor már bent álltunk az anyakönyvvezető előtt. Megható verssel kezdődött a ceremónia egy fiatal hölgy előadásában. Majd megkértek minket a két tanúval, hogy a várva várt kérdésre szíveskedjünk felállva válaszolni. Mindketten egyértelműen kijelentettük, hogy egymás házastársai akarunk lenni és kimondtuk a hétköznapokban oly gyakran használt IGEN szót.
Pár szó volt a csillogó aranykarikáról, amit egymás ujjára húztunk, majd a szülők, nagyszülők és valamennyi kedves megjelent vendég gratulációját és jókívánságait fogadtuk.
A templomi szertartás egy pici kápolnában volt, ahová alig fért be a 140 meghívott vendég. Ott is kimondtuk Isten és az Anyaszentegyház színe előtt, hogy holtomiglan -holtodiglan, míg a halál el nem választ.
Az esketés után a közeli parkba mentünk fényképezkedni. Addig a vendégeink az étterembe mentek és elkezdték a lakodalmi mulatozást.
Megérkeztünk mi is, majd rövid köszöntés után átadták nekünk az ajándékokat. Aminek egytől egyig örültünk, mert tényleg olyan hasznos dolgokat kaptunk, amire nem is számítottunk. Persze azért nálunk is volt vagy 8 tányérkészlet.
19 órakor kezdődött a vacsora. A menü a szokásos tyúkhúsleves volt csigatésztával, másodiknak juhtúrós galuska és bográcsos marhapörkölt, meg persze a sültek. Vacsora után gyümölcsök lettek feltálalva.
Vacsora után megkezdődött a mulatozás, mely megállás nélkül 22 óráig tartott, mikor is a tortát hozták ki. Gyönyörű 150 szeletes torta volt. Az ízletes desszert elfogyasztása után a vőfély találós kérdésekkel, kalácstöréssel próbálta még színvonalasabbá emelni az estét, ami sikerült is.
Éjfél előtt gyertyafénykeringőt jártunk. Majd átöltözve a menyasszonytáncé volt a főszerep. Ami majd egy óra hosszáig zajlott. Majd újból evés következett és azt "letornázásul" vonatozásba kezdtünk, akkor sokak lábában "benne volt a bugi". 3 óra fele már pár vendég elindult haza, de a társaság nagy része hajnal 5-ig mulatott. Mi reggel fél 7-kor értünk haza, e feledhetetlen nap után.
Minden nagyon szép és jó volt, olyan amilyen a gyerekkori álmaimban szerepelt.

Írta: K. Anna