a lelket a Földre. Nemcsak kényszer ez, vagy elsősorban nem kényszer, hanem vonzódás, vágyakozás is van benne, és a Mindenség törvényeinek, természetes rendjének az ereje is, ami a dolgok szükségszerű menete felé vezérel. Ebben a csatornában benne lehetnek a leendő szülők aggodalmai, feszültségei, negatív energiái, gondolatai (önvád, bűntudat, gyűlölködés, harag, el nem fogadás, rettegés, túltervezése a még meg sem történt dolgoknak, stb...), tehát a leendő szülők részéről érkező „szűkítő”, blokkoló tényezők, amiről már fent szó volt, ami megnehezíti az áthaladást.

Előfordulhat az is, hogy a szülők túlzott akarása és túlerősödött gyermekvágya miatt a csatornán áthaladást elősegítő, normál esetben kellemes, ösztönző szívó-vonzó erő olyannyira felerősödik, hogy olyan lesz, mint egy rémisztő, gigantikus, hatalmas erejű örvény, ami már-már olyan, mint egy vákuum vagy feketelyuk. Annyira erősen rántja, szívja, tépi magához a születendő lelket, hogy a legenyhébb esetben is elemi rettegést és pánikot érez, emellett pedig a legóvatosabb közeledés és a túlzott szívóerőnek való legintenzívebb ellenállás esetén is úgymond „odacsapódik” a csatorna bejáratához, amin így semmiképp sem tud átférni, hiába is húzná össze magát a lehető legkisebbre. S, ha ráadásul a fent említett összes egyéb akadályból is van valamennyi (esetleg sok) lerakódás a „csatorna falán”, akkor pedig értelemszerűen még nehezebb az átjutás, és még gyötrelmesebb, fájdalmasabb a lélek erre tett kísérlete. Próbálkozik szegény és kísérletezik, önmaga és a leendő, megélésre váró sorsa miatt is, és a leendő szülei miatt is, akiket szeret, és akiknek ugyanúgy jót akar. Halljuk meg ki nem mondott szavait: azt súgja nekünk, leendő édesanyáknak: „Annyira jönnék én, Anya, de nem megy! Segíts egy kicsit!! Kérlek, engedj az aggodalomból és a túlzott követelésből, hogy megérkezzek végre! Kérlek, engedj! Engedj lélegezni, engedj lejönni, engedj megszületni, szabadon, könnyedén! Engedd, hogy jöjjek, kérlek; lazíts, tágíts a lelked feszültségtől szűkre zárult kapuján, hogy beférjek! Kérlek, engedd el magad, hogy jöhessek végre!”

Talán furcsán hangzik, de személyes tapasztalatból is tudom, milyen nehéz megszületni, ha az embert túlságosan akarják, és közben túl sok dolog miatt aggódnak a szülők, hiába szeretnek és várnak nagyon-nagyon.

Azt javaslom tehát minden leendő és reménybeli édesanyának, hogy gondolja végig az itt olvasottakat, és leendő gyermekét egyszerűen csak engedje szabadon! Hiszen úgy segíthetjük Őt a legjobban a megérkezésben, ha elengedjük. Ha megengedjük neki, hogy akkor és úgy jöjjön, ahogy szeretne, és olyan életutat járjon majd be, amilyet szeretne, ami a sorsának és a lelkének a leginkább megfelel, és nem, amilyet a családja kitalált neki előre. Engedjétek, hogy akkor szülessen meg, amikor az neki a legalkalmasabb! Csak biztosítsátok a megfelelő feltételeket, és utána engedjétek, hogy akkor és úgy éljen a felkínált lehetőséggel, ahogy az neki a legalkalmasabb! Hiszen nem tudhatjuk előre, hogy milyen lelki vagy akár karmikus nehézségekkel küzd Ő maga is, amik esetleg neki külön megnehezítik a megszületés folyamatát. Amit tehetünk: szeressük, legyünk vele megértők és elfogadóak már most is; a gyermekvállalás ugyanis három ember dolga: az anyáé, az apáé és a születendő gyermeké. A döntés és a „lejövetelre” való felkészültség pedig nagyon sok esetben leginkább a gyermeken, a gyermek lelkén múlik. A szülő csak elősegítheti ezt, megteremtheti a szükséges fizikai és lelki feltételeket, biztosíthatja a lehetőségeket, és utána engednie kell, hogy a gyermek a saját képessége és szükségletei szerint fogadja el ezeket a lehetőségeket. A gyermekvállalás: alázat! Aki gyermeket szeretne, annak kell a legönzetlenebbnek, legelfogadóbbnak és legelengedőbbnek lennie a születendő gyermeke iránt, elsősorban és leginkább már a fogantatás előtt.