csodálatos élmény, melynek során válaszokat kaphatsz legsürgetőbb kérdéseidre a tudatalattidtól.

Amikor tudatosan megtapasztalod és fenntartod a félig alvó-félig éber állapotot anélkül, hogy elaludnál, akkor átéled azt a furcsa érzést, hogy már tulajdonképpen elkezdesz álmodni, de közben valamennyire még ébren van. Hagyd, hogy képek, hangok kezdjenek beúszni tudatodba, de éber tudatosságodat őrizd meg. Ebben a különleges kettős állapotban a tudatos rész indítson el egy kérdést a tudatalatti felé: tegyél fel egy kérdést önmagadról/ az életedről. Az egyszerű kérdésekkel kezdd, amikre már tudod a választ, próbaképpen, és a folyamat beindításaképpen. Tedd fel a kérdést, és utána lazíts. Engedd magad kicsit beljebb az álomba, miközben a kérdésről nem felejtkezel el. Legyen a feltett kérdés egy kötél, melybe kapaszkodva leereszkedsz a mélybe! Mint a hegymászó kötele, vagy mint a bungee jumping-é. Ereszkedj le bátran az álom mélyebb rétegeibe, miközben folyamatosan tartsd meg a kérdést, mint egy kötelet, mely a tudatos részeddel köt össze. Nem kell a kérdés szövegére szó szerint koncentrálnod (ha így teszel, kevésbé tudsz lejjebb merülni az álomba, jobban megragadsz a tudatos szinten), de a kérdés érzetét, puszta tényét tartsd meg tudatodban. Ha elengeded a kérdést, akár egy rövid időre is, előfordulhat, hogy elalszol, mielőtt megjelennének a válaszok. A válasz hamarosan beúszó álomképek és hangok, mondatok formájában fog megjelenni tudatod képernyőjén és „hangszórójában”, amiket képes leszel tudatos szinten is érzékelni. Csak fülelj, és halld meg a választ, ami úgy fog hangzani, mintha nem is a te gondolatod volna, hanem mintha a kezdődő, vagy inkább párhuzamosan futó álomból érkezne. Mintha valaki beszélne a „túlpartról”, amely ugyanúgy a te hangod, csak sokkal bölcsebb, higgadtabb, komolyabb; egy magasabb éned hangja. A „hétköznapi” tudatod és egy mélyebb éned „beszélget” ilyenkor egymással. Ilyenkor voltaképp két tudatállapot közt váltogatsz folyamatosan; kicsit olyan, mint valami mentális szörfözés.

Az sem tragédia, ha elalszol; ne vádold magad érte! Ilyenkor a válaszok gyakran álom formájában jelennek meg; ez az előszobája a tudatos álmodásnak; tehát a félálom-meditáció tulajdonképpen ehhez is nagyon jó. Alvás közben viszont – hacsak nem vagy már profi tudatos álmodó – nehezebben folytathatod a „beszélgetést” önmagaddal. Ezért ajánlott tovább gyakorolni a félálom-technikát, hogy rutinosabban használd, amikor csak szükséged van rá.

Ha elhunyt, vagy nagyon messze élő szeretteinkkel akarunk kommunikálni, ahhoz is kiváló a félálom módszer. Gondolj az adott személyre, és beszélj hozzá a félálom megtartott állapotában! Tedd fel neki a kérdéseidet; mondd el neki, hogy mennyire szereted, hogy hiányzik, és minden mást is, amit meg szeretnél osztani vele. Az ekkor érkező válaszok hihetetlen, elmondhatatlan élményt nyújtanak. Az is előfordulhat azonban, hogy tudatodban nem jelenik meg azonnal a választott személy üzenete; ekkor nyugodtan aludj el. Éjjel minden bizonnyal róla fogsz álmodni, amiben arról beszélgettek, amiket elalváskor mondtál neki. Amit ilyenkor álmodsz, az sokkal valóságosabb, mint amit egy álomról gondolnál. Ugyan a te elméd szűrőrendszerén és szimbolikáján keresztül, de az ő üzenetei jutnak el hozzád, vagy legalábbis egy részük. És ha másra nem is emlékszel az álmodból, csak a szeretetre, amit a kedvelt személlyel egymás iránt éreztek, és egyedi jellegzetességére, kedvenc parfümének illatára, ruhájának tapintására, vagy a mosolyára, akkor már tudhatod, hogy sikerült a találkozás.

Sok mindenre jó tehát a félálom-módszer. Próbálkozz vele, tapasztald ki, érezz rá; engedd magad játszani tudatállapotaiddal! Akár már az első alkalommal is lehet sikerélményed, de