Együtt írt valóság 2010, Feleségek.hu antológia
tanulsággal szolgál jelenlegi életed szempontjából. Fel is idézheted magadban az egyik előző életbeli arcot, amit a tükörben láttál a tükör-módszernél, és amelyhez kapcsolódóan nem érzel fájdalmat vagy félelmet. Vagy idézd fel azt az erős vonzódást valamely távoli kultúra vagy történelmi korszak iránt, amit az érzelmek feltérképezésekor tudatosítottál magadban. Vagy emlékezz vissza arra az álomképre, amiben tudtad, hogy bár egy másik korban és másik helyen vagy, mégis otthon vagy. És mondd magadnak: látni fogom azokat az emlékképeket, amik ezekhez a képekhez és érzésekhez kapcsolódnak. Koncentrálj a már ismert képekre vagy érzésekre, de ne görcsösen, és csak engedd, hogy a hozzájuk kapcsolódó emlékképek előjöjjenek. Ha előjöttek képek, bármilyen kép, bármilyen formában, kérdéseket tehetsz fel magadnak: miért fontos ez a kép? Mit akar mondani jelenlegi énemnek? Mit látok magam körül? Férfi vagyok, vagy nő? Milyen ruhában vagyok? Melyik történelmi korszak ez? Mit kéne még látnom vele kapcsolatban? Kik vesznek körül, kik fontosak nekem akkori életemben? Ha felbukkan valaki, akit fontosnak érzel: ki ez a személy, és milyen helyez tölt be (akkori) életemben? Felismerem őt a jelenlegi életemben? Vagy: mi volt a legfontosabb életérzésem? Mit kell belőle megtanulnom, mit tanít a jelenlegi életemben élő énemnek? Mi a legfontosabb tanulság? Mi a legnagyobb kudarca, és mi a legnagyobb sikere annak az életnek? Mit hoztam át belőle a mostani életembe? Stb. A kérdések után hagyj szüneteket, és engedd, hogy a válaszok képek formájában beússzanak. A válaszok maguk is újabb kérdéseket, vagy egyenesen újabb képeket fognak behívni tudatodba. Ha bárhol félsz vagy veszélyérzetet érzel, akkor azt a kérdést hagyd, és térj át valami másra. Ha nem jöttek képek, akárhogy is próbálkoztál, akkor valószínűleg nem voltál még felkészülve rá, hogy lásd azokat a képeket, vagy nem voltál még kész arra, hogy segítség nélkül, saját magadtól emlékezz.
Amikor kész vagy kijönni a meditációból, először is tudatosítsd magadban, hogy amit láttál, azok a múlt eseményei; már elmúltak, és már nem kell, hogy fájjanak, zavarjanak vagy beleszóljanak az életedbe. Mondd magadnak, hogy most már egy másik ember vagy, aki hasznos tapasztalatokat szerzett a múltban egy másik életben, sikerekkel és kudarcokkal együtt, de aki nem azonos a múltbéli inkarnációival. Aki már egy új ember. Engedd el a látott emlékképeket, és tudatosítsd magadban, hogy már lezárult, amit láttál. És érezd át a tudás örömét és a látóköröd kiszélesedését az emlékek hatására, vagy ha képeket nem láttál, akkor az érzés megtapasztalásának hatására, hogy szabad, erős, hatalmas, halhatatlan lélek vagy, akit nem kell, hogy a kicsinyes aggodalmak olyan mélyen sújtsanak, mint eddig. Mondd magadnak azt is, hogy amikor visszatérsz normál tudatállapotodba, emlékezni fogsz a látott képekre, segíteni fognak életed bizonyos problémáit megoldani, és a későbbiek során is fel fognak bukkanni fontos és üzenet értékű képek előző életedből, álmok, gondolatok vagy megérzések formájában.
Utána képzeld el, ahogy ismét visszaszállsz a testedbe; először lásd magad a Föld felett, majd lásd a kibontakozó földrészeket, majd az országot, majd a várost, a házat, a szobát, és végül lásd, ahogy fölülről visszaszállsz a testedbe. Érezd magad ismét a testedben. Szép lassan mozgasd meg az ujjaidat és a lábaidat, masszírozd meg egy kicsit az arcod, homlokod, halántékod; ha jól esik, nyújtózz egyet, és utána nyisd ki a szemed. Hagyd lecsillapodni az átélt élményeket pár percig, és ha úgy érzed, ez megtörtént, foglalkozz valami mással és kapcsolódj ki az intenzív lelki élményből, akár sportolással, akár házimunkával, akár keresztrejtvény-fejtéssel, stb., hiszen akármilyen csodás élményben volt is részed, azért akkor is fárasztó volt szellemileg.
Az elkövetkező napokban érezni fogod, hogy korábban nem ismert mélységekkel telik meg az életed; számtalan „véletlen” esemény mélyebb értelmet nyer; jobban átlátod és megérted