Egyszerű halandó, aki rossz időben, rossz helyre tévedt. Ahol farkasok üzekednek, ott a báránynak nem jut főszerep.
– Ejnye, drágám – mondom tréfás szemrehányással –, nem lett volna elég, csak kidobni?
A térdelésbe dermedt hulla lassan dőlni kezd. Nem szeretném, ha elterülne a padlón, mint valami groteszk rongybaba. Elrontaná a pillanat varázsát.
Rámeredek, és lángra lobbantom, mintha fáklya lenne. Szemmel követhetetlen gyorsasággal hamuvá ég; a testéből maradt könnyű, szürke pernyét a beáramló huzat szemvillanásnyi idő alatt eltünteti.
– Szeretlek – mondja kedvesem, és karját a nyakam köré kulcsolva ölembe ereszkedik, hogy folytassuk, amit elkezdtünk.
Miközben újra szeretkezésbe fogunk, elégedetten megállapítom, remek ötlet volt elmenni a kopaszodó szexológushoz, aki azt tanácsolta: próbáljunk frissíteni kapcsolatunkon, mintha szerepjátékot játszanánk. Tegyünk úgy, ahogy véletlenül összeakadó idegenek, akik spontán módon kirobbanó szexben tombolják ki magukat, valamilyen találomra kiválasztott helyszínen. Goldstein nem beszélt ostobaságot, tulajdonképpen kár, hogy Alyssa már az előtt ivókupát csinált a fejéből, hogy kivártuk volna az eredményt.
A dolog működik, szemmel láthatóan azzal kecsegtetett, hogy rendbe hozza a szénánkat. Az utóbbi néhány évszázadban egy kissé eltávolodtunk egymástól. Egy fekete mágus és egy boszorkány korokon és korszakokon átívelő kapcsolata, amúgy sem számít mindennaposnak.
– Én is szeretlek, Alyssa! – súgom rekedten örökifjú kedvesem fülébe, aztán hála a párterápiának hála, újból szeretkezem vele, pontosan azzal a mélyből feltörő szenvedéllyel, mellyel néhai pszichiáterünk megjósolta.

Írta: Maggoth