újabb események régebbi események további események
07:31
Tündér új bejegyzést írt a naplójába

Együtt írt valóság 2010, Feleségek.hu antológia

Mementó

Kerner Dávid messziről nézte a kávéház ajtaját; még mindig nem tudta eldönteni, átmenjen-e az utca túloldalára vagy sem. A villamos csörömpölve a körút felé kanyarodott, amikor úgy határozott, átkel a síneken. Fogalma sem volt róla, a nő vajon odabent van-e, de a látomásai többnyire beigazolódtak.
A férfi számára még az utcára való kilépés sem volt veszélytelen. A szíve felett a hatóságok által előírt sárga csillagot viselte, ám az korántsem nyújtott biztonságot a nyilaskeresztet viselő huligánokkal szemben, akik alsóbb rendű állampolgárokra vadásztak. A fajvédők porig alázhatták, vagy verekedést provokálva megölhették, anélkül, hogy bárki felelősségre vonta volna őket érte.
Csakhogy a nőért hajlandó volt kockázatot vállalni.
A vele kapcsolatos víziókban sikerült pontosítania a helyszínt. A látomásaiban szereplő kávéház vendégei között felfedezett egy kalapos férfit, aki hivalkodó karórát viselt, és miközben egy német újságot böngészett, átszellemülten szivarozott. A lap elején 1944. május hetedikei dátum díszelgett. Az időmérő a különös alak csuklóján pontosan tizenegy óra hét percet mutatott, amikor a nő kifelé indult a helyiségből, hogy sikoltó gumiabroncsok alatt lelje a halálát. Ahogy a baleset időpontja közeledett, Dávid egyre határozottabbá vált. Megfogadta: kijátssza a Sorsot, akkor is, ha az életébe kerül. Amikor a kalendárium lapjai az ominózus naphoz érkeztek, összeszedte minden bátorságát, és felkerekedett.
A gettó kopott bérházai hamar elmaradtak mögötte, látszatbiztonságukon túl minden sarok veszélyt rejtett. A légószirénák ugyan nem szólaltak meg, és az angol bombázók sem jöttek, hogy a nácik által használt középületekre szórják halálos terhüket, a férfi mégis úgy érezte, mintha egy idegen világban járna. A sárga csillag két lábon járó céltáblává tette, furcsa módon mégsem félt – noha megeshetett, hogy valamelyik macskaköves budapesti utcán éri utol a balsors.
Hűvös szél süvített, mintha a tél sosem akarna visszavonulót fújni. A felhajtott gallérok mögé rejtőző emberek tudomást sem vettek Dávidról, és a szerencse aznap a német őrjáratokat is más irányba terelte. A kávéház messze helyezkedett el az otthonától, a gyaloglás kimerítette, de még időben érkezett, hogy a Végzet arcába köphessen.
Fontosnak tűnt az időzítés; nem akart túl hosszú ideig az épület előtt ácsorogni. Félt, hogy felfigyelnek rá, és beviszik, aztán a gestapósok kínzásokkal kiszedik belőle a titkot. Egy zsidó, aki a jövőbe lát? A náci orvosoknak egy ilyen fogás aranyat ért.
A kétszárnyú üvegajtó betöltötte a tudatát… látta mögötte a nőt, amint nekilendül, hogy meglökje… ugyanakkor oldalról közeledő automobil motorzúgása hallatszott…
Most!
Dávid megfeszített rugóként repült a nő felé, és félrerántotta a halál útjából.

Hernádi Gábor ketrecbe zárt vadként járt fel-alá a nappaliban. Szerette a feleségét minden szeszélyével együtt, de ez… ez minden eddigi hóbortját felülmúlta! Engedékenyen bánt Anettel, mert szépsége a legkérgesebb férfiszívet is meglágyította. Különben az asszony is sok mindent elnézett neki: a tiszti klubbeli kimaradásokat, a váratlan átvezényléseket, a folytonos költözködést, azt, hogy még mindig nincs gyermekük… de ez…
– Meghívtál az otthonunkba egy zsidót? – kérdezte sokadszorra is szemrehányóan. – Hát, nem tudod felfogni, milyen visszás ez az én helyzetemben? Ha kitudódik, hogy alsóbbrendű embereket fogadok estebédre, megüthetem a bokámat! Az egész karrieremet derékba törheti, ráadásul zsidó-szimpatizánsoknak bélyegezhetnek minket!
Anett bűntudatosan nézett rá.
– De hát megmentette az életemet – mondta a férjének szomorúan.
Gábor válla megereszkedett.
– Tudom – sóhajtotta fáradtan.

Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: