újabb események régebbi események további események
07:31
Tündér új bejegyzést írt a naplójába

Együtt írt valóság 2010, Feleségek.hu antológia

Néhány apróság - Karácsonyi Pályázat

Közeleg a karácsony, azt hiszem, e figyelmeztetés időszerű :))


Végre valahára megint itt van karácsony, a szeretet ünnepe! Ez annyira csodás, imádom minden pillanatát, hisz nem a pénz számít, vagy a külső körülmények, áh, dehogy!
Nem érdekes, hogy már megint valami ronda gazdasági válság van, és nincs egy kanyim sem! Mit számít, hogy két nappal szenteste előtt kirúgtak a cégtől, mert a fejesek feleslegesnek ítélték további jelenlétemet?
Szerencsére az én drága bankom erről nem sejt semmit, ami jókedvre derít. Az automata egyelőre nem nyeli el a hitelkártyám, fogalma sincs róla, hogy a havi átutalásoknak és az unalmas létbiztonságnak egyszer és mindenkorra vége. Kisegít annyival, amennyivel áthidaljam az átmeneti nehézségeket, sőt néhány apróságot is vehetek ajándékba, anélkül, hogy gondot csinálnék belőle.
Szeretteim észre sem veszik majd a bajt, legfeljebb feltűnik nekik, hogy szerényebben ünnepelünk, amit a válsággal takarózva könnyű lesz kimagyarázni. Mire észbe kapnának, úgyis találok munkát.
Hát, mi lehet ennél remekebb?
Besodródok a nyüzsgő embertömeggel a legközelebbi bevásárlóközpontba, hogy sebtében beszerezzek néhány csekélységet.
Az ajándékipari létesítmény november eleje óta karácsonyi lázban ég, én pedig csaknem két hónapja vasakarattal ellenállok a fékeveszett vásárlási kényszernek. Ahogy belépek a fényben úszó bejáraton, mocorogni kezd a palackba zárt szellem, mintha érezné, hogy eljött az ő ideje. Tudom, koncentrálnom kell: ha elszabadul, mindennek vége, még jövő nyáron sem érem utol magam.
„Csak néhány apróság” – ismételgetem magamban, mint valami ősi mantrát, miközben zsigereimben érzem a ragyogástól elvakult tömeg hipnotikus sodrását. – „Semmi extrém, csak egy-két kulcstartó, meg pár plüssállatka. Nem lőhetek túl a célon.”
Jelenlegi helyzetemben az önmérséklet nem egy hátrány. Megfontolt, érett szemléletű fogyasztóként viselkedem, aki nem kótyavetyéli el a még meg sem keresett forintjait mindenféle bóvlira. Legalábbis addig, míg meg nem pillantom a hálózatról is működtethető, önjáró, akkumulátoros szivarvágó gépet, amely régi szíve-vágya Gerzson bácsikámnak.
Bensőmben megremeg valami, pedig ki nem állhatom az öreget. Habókos vénember, aki szökőévenként egyszer meglep minket, miközben sáskahadként fosztja ki a hűtőt és az éléskamrát, egyetlen zacskó savanyúcukorral szúrva ki két gyermekem szemét.
Ennek ellenére rejtélyes késztetést érzek, hogy vessek egy pillantást a korszakalkotó gépezet árára. Felhördülök, az összeg a legvadabb elképzeléseimet is felülmúlja. Ennyiből vehetnék, egy-egy pár korcsolyát mind a két lányomnak.
Gerzson bácsi keresztet vethet a szivarvágó gépre!
Ekkor észreveszem a rozsdamentes feszületen pózoló, kínai műanyag Jézust, amely a hátoldalon lévő felirat szerint anyanyelvén idéz az Újszövetségből. Elmémben felködlik Klári néni alakja. Az öreglány egyik másod unokatestvérem rokona szegről-végről anyai ágon, mellesleg pedig bigott nőszemély. Biztos hanyatt vágná magát az ázsiai Messiástól, akinek keresztje időnként bíborszínben felizzik, mintha tévelygő készítői igazából a Ku-Klux-Klannak állítottak volna emléket. Tisztára kellemetlen, hogy Klárival nem is tartjuk a kapcsolatot, holott a hetedik mennyországban érezné magát a távol-keleti giccs láttán!
„Hahó!” – figyelmeztetem magam. – „Koncentrálni!”
Remegő inakkal tovább loholok, mielőtt a Jet Lire hajazó Megváltó végképp rabul ejtene.
„Csak a gyerekek meg az asszony” – figyelmeztetem magam. – „Slussz!”
Kisebb lányomnak kinézek a játékosztályon egy bohókás plüss pingvint, amely a leszúrt

Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: