Cyber szerelem

Egy világ omlott össze benne a pillanat törtrésze alatt... Egészen addig meggyőződése volt, hogy mind szellemileg, mind fizikailag egy jó karban lévő, többunokás nagymama.


Egy világ omlott össze benne a pillanat törtrésze alatt... Egészen addig meggyőződése volt, hogy mind szellemileg, mind fizikailag egy jó karban lévő, többunokás nagymama.
Halad a korral, rejtvényt fejt,olvas, követi a világban folyó eseményeket. Nem kihívóan, de csinosan öltözködik, hál’ Isten még nem felejt el semmit… és akkor most itt ül a barátnőivel a kávézóban, tekintetét belefúrja a süteményes tányér antikolt mintáiba, hogy azok ott, az asztal másik oldalán ne vegyék észre, mennyire kiesett a magabiztos nagymama szerepéből.
Ha a fejét veszik sem vallotta volna be, hogy fogalma sincs, miről beszélnek ők hárman. Valami Iviről fecsegnek, aki a Neten mindenféle furfanggal kideríti a régi, szem elől tévesztett ismerősök, barátok tartózkodási helyét. Arcára erőltetett egy mosolyfélét, hagy higgyék a többiek, hogy mindennel tisztában van, de lázasan keresgélni kezdett az emlékei között. Vajon ki lehet az az Ivi? Ismernie kellene személyesen, vagy ez is valamiféle jós szolgálat, amit múltkor látott a tévében? Na és ez a Net, ez valami új város, ami elkerülte a figyelmét? Manapság már minden porfészket várossá nyilvánítanak!
Elment a kedve az egész délutántól. Villámgyorsan döntött, elköszönt a többiektől. Azok, hogy fokozzák az amúgy tökéletes káoszt a fejében, még búcsúzáskor azért felhívták a figyelmét, hogy ne felejtse el az Ivit megkeresni a Neten, biztosan talál ő is ismerőst bőven.

Egy hétig bírta. Egy álló héten keresztül törte a fejét, de kérdezni nem mert, nehogy habókos, szenilis öregasszonynak tartsák. Aztán egy éjjel álmot látott. Egy régi, gyermekkori szerelmével álmodott, aki egyre csak futott egy érett korú nő után és állandóan azt kiabálta neki, hogy „Ivi, várj meg, Ivi!”
Azonnal tudta, hogy ez valami jel lehet, semmi más, tehát eljött az idő, cselekednie kell. Akármilyen áron,de muszáj kiderítenie az igazságot. Csak azt nem tudta, hogyan kezdjen hozzá. Arra gondolt,hogy először kideríti, hol is van az a Net, a többi már gyerekjáték lesz.

A jószerencse aztán ezt is megoldotta, a legkisebb unoka személyében. Ki más tudhatná a választ, mint egy 10 éves, aki épp most tanulja Magyarország városait, településeit. Mielőtt a gyerek megjött, jól látható helyre kikészített egy tábla Milka csokit. Amikor a lurkónak teljesen felkeltette az érdeklődését a nem várt édesség, neki szegezte a kérdést.- Te Bence! Meg tudod mondani a nagyinak, hogy hol van Net?
- Persze, Nagyi! Nálunk, otthon. – felelte a fiú nevetve, mintha a világon ez lenne a legtermészetesebb dolog. Aztán, nagyanyja értetlen arcát látva magyarázatba kezdett:
- Tudod, a számítógépes hálózat a Net! A v i l á g h á l ó, ahol mindenféle dolgokat lehet keresni, meg játszani, és képeket nézni, mélezni, zenét hallgatni. Ne mondd már, hogy nem hallottál róla! – magyarázott nekihevülve az unokája.
- Jaj, dehogynem! – válaszolt rá tettetett felindultsággal, közben még mindig nem értett a világon semmit.
Ennyiben maradt a dolog. Tovább nem firtatta, de azért csak nem hagyta nyugodni sem az álom, sem a frissen szerzett információ. Arról a fránya Iviről is szeretett volna többet tudni. Fiú vagy lány, eszik vagy isszák?

Újabb hét telt el. Egyre másra kereste a megfelelő alkalmat, összeszedte a bátorságát, hogy kérdezni merjen, de valahogy úgy, hogy ne rajta nevessen az egész család. A sors úgy