újabb események régebbi események további események
18:24
KenCreedmoorVeita regisztrált a weboldalra
11:28
How to invest in Вitcoin $ 8772 - gеt а return оf up tо 8357%: http://ercsx ...
06:00
JasonStoft regisztrált a weboldalra
19:01
WilliamItatt regisztrált a weboldalra
09:53
Ilona új bejegyzést írt a naplójába
19:09
Haroldrah regisztrált a weboldalra
13:03
Ilpaki új bejegyzést írt a naplójába
08:47
Cirka regisztrált a weboldalra
22:42
ThomasLon regisztrált a weboldalra
18:25
Ilpaki új bejegyzést írt a naplójába
18:22
FedorCitle regisztrált a weboldalra
15:30
Henryrot regisztrált a weboldalra
14:56
Ilona új cikket töltött fel
23:03
Ilona új cikket töltött fel
22:59
belleAdume regisztrált a weboldalra
11:26
Ilona módosította a naplóbejegyzését
11:25
Ilona új bejegyzést írt a naplójába
09:47
Horoszkóp új bejegyzést írt a naplójába
09:11
Horoszkóp módosította a naplóbejegyzését
06:55
Lsomdvk regisztrált a weboldalra

Együtt írt valóság 2010, Feleségek.hu antológia

A kis Hercegnő

Hát...nem is tudom...vajon igaz, vagy nem? :)


Az egész úgy kezdődött, hogy a fagyos téli időben az országúton lerobbantam az autómmal. Fogalmam sem volt, mi lehetett a baja,a műszerek semmit nem mutattak, de valahogy mégsem indult, vagy ment tovább az autó. Szabályszerűen hátrasétáltam a süvítő szélben kezemben a piros háromszöggel, hogy előre jelezzem minden autósnak, hogy lerobbantam. Vártam, hátha jön valaki, aki majd megáll, netán ért az autókhoz, s talán tudom folytatni az utamat. Visszatértem az autóhoz, beültem melegedni. A hó sűrű pelyhekben hullani kezdett, a szél elállt. A sötétben, s a sűrű hópelyhek által, szinte alig láttam előre. Rágyújtottam egy cigarettára,s elmerültem a gondolataimban, miközben egy pillanatra sem adtam fel a reményt, hogy valaki csak erre téved, s segítséget nyújt nekem. Nagy svunggal fújtam ki a füstöt, s bámultam kifelé az balakon. Megpillantottam egy alakot. Gyalog, nagyon lassan közeledett felém. Kiszálltam a kocsiból, hogy eléje siessek, hátha neki is segítségre van szüksége.

Megállt előttem, s szólni sem bírtam a csodálattól. Egy alacsony, gyönyörű nő állt előttem, földig érő fehér bundában, vöröses-barna haja csattal volt összefogva, a homlokánál lévő rövid tincsek, huncut mód lógtak homlokára. Arca piros volt a hidegtől, ettől még szebbnek hatott, vékony ajkai mosolyra húzódtak, ahogy megálltunk egymással szemeben.
- Szia! - mondta.
- Öööö, ööö... Szép jó estét! - szólni nem bírtam a meglepetéstől. - Merre felé, ilyen későn, ekkora havazásban, ráadásul gyalog?
- Éppen hazafelé tartok, de gondoltam, mielőtt hazamegyek, még beszélnem kell veled.
- Szívesen elvinném, ha jó lenne az autóm, de nem jó sajnos. Messzire megy?
- Az attól függ... nekem nincs messze, maguknak embereknek biztos messze lenne, vagy szinte hihetetlen. De majd, miután beszélgetünk, elmondom, hogy pontosan hova megyek.
Azt hittem, a nő meghibbant, vagy elszökött valahonnan... Itt van velem velem, mellettem, életünkben nem találkoztunk, s azt mondja nekem, hogy addig nem megy haza, míg nem beszélgetünk?! Nagyon furán hangzott. Aztán megkínáltam egy cigarettával, a termoszból pedig forralt bort töltöttem mindkettőnknek.
- Szóval, mesélj nekem! - szólt a nő, aki külsejét tekintve egy kis hercegnőnek tűnt számomra. - Miért vagy ilyen szomorú?
- Szerelem...
- Azért ültél autóba, s indultál neki a vak világnak? Hisz a szerelem a legszebb, legszentebb érzés az életben!
- Ez így van, ezzel egyetértek. A baj csak akkor van, ha nem viszonozzák.
- És ezért képes lennél eldobni az életedet?
- A szerelem nevében bármily módon meghalni, dicsőség, feltéve ha az az érzés őszinte.
- Ez így van. És miért nem viszonozzák?
- Tudod, magam sem tudom. Illetve tudom, csak... nem is az, hogy nem viszonozzák, hanem elmúlt. Valaha ő is olyan szerelmes volt, mint én. Aztán elmúlt. Tudod, nekem nincsen pénzem, én nagyon szegény vagyok, munkám sincs, lakásom sincs, s nem tartott igazi, életre való férfinak. Sokszor segített rajtam, főleg így anyagilag, de utólag belegondolva, ahogy adta a pénzt, úgy apadtak az érzései irányomban.
- Ez még nem lehet ok. Pénz nélkül is lehet szerelmes az ember. Itt valami másnak is történnie kellett.
- Hát, igen. Túlságosan féltékeny voltam. Ez megmérgezte a kapcsolatunkat. Több mint két éven keresztül kergettem a szörnyeimmel, mert számomra Ő a világon a legszebb,

Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: