újabb események régebbi események további események
16:16
Xjjeztz regisztrált a weboldalra
04:13
wadbikaiy új bejegyzést írt a naplójába
04:09
wadbikaiy új cikket töltött fel
08:08
niczorrrr regisztrált a weboldalra
12:29
Horoszkóp új bejegyzést írt a naplójába
07:48
Clara62 új cikket töltött fel
23:21
Tündér módosította a naplóbejegyzését
23:17
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
21:31
Ilpaki új cikket töltött fel
09:23
Clara62 új cikket töltött fel
22:04
Főnix Madárka módosította a naplóbejegyzését
22:03
Főnix Madárka új bejegyzést írt a naplójába
20:13
TolyaTub regisztrált a weboldalra
17:46
Ilona új bejegyzést írt a naplójába

Együtt írt valóság 2010, Feleségek.hu antológia

Emlékezés egy anyára

Barátnőm halála


Amikor Judit és Robi szerelmesek lettek egymásba, Robi még nős volt. Azt mondta, már ágytól – asztaltól elváltak. Válást ígért. Halogatta és halogatta.
Judit másállapotba került. Kérte, most már váljon el Robi. A férfi bevallotta, mindkettőjüket szereti, és nem válhat el, mert a felesége is állapotos. Judit kérte: válasszon, mert így ő nagyon szenved. Telt az idő, a várandós Judit egyre kérlelte , a gyermeknek család, apa
kell. Robi nem volt képes dönteni.
A gyermekek megszülettek, Robi mindent megadott Juditéknak, anyagilag is, és naponta látogatta. Segített mindenben. Sajnos a feleség megtudta, és Judit lakására járt borzasztó patáliákat csapni. Judit szakítani akart, nem bírta ezt a helyzetet, új életet akart kezdeni, férjet, apát, családot akart. Ilyenkor Robi ígért fűt – fát, féltékeny volt, de csak nem tudott dönteni. Judit szerette, a kislány imádta, hát tovább folytatták ezt az életmódot.
Egy nyáron át nem láttuk Juditot, s egyszer csak megjelent mázsásan, és panaszkodott régóta tartó epebetegségére. A kapcsolata ugyanott tartott. Judit is döntésképtelen volt.
Megint sokáig nem láttuk, csak jött kósza hír, hogy beteg. Sárgasággal a fertőző kórházba fektették, tükrözték, kínozták, s végül egy hatalmas műtétet végeztek rajta, hasnyálmirigy-rák. Meglátogattuk, auschwitz-ivé soványodott testén óriási vágás, gerincébe ültetve egy kanül, abba adagolták otthon a morfiumot. Robi naponta ott volt, ápolta, megtett mindent amit csak tudott, de ez sem volt elég sajnos. Judit felült az ágyban roppant erővel, és ezt mondta, miközben kezével az ágyat csapkodta:
- Meg fogok gyógyulni, dolgozni fogok újra, mert ezt a kislányt nekem kell felnevelnem!
Kint a lépcsőházban sírtunk egymás nyakába borulva.
Robi később elvitte a kislányt feleségéhez, aki megengedte neki, lakjon Juditnál az utolsó időre, és a lánykát sajátjukként felnevelik. Judit ekkor már nem volt eszméleténél, és Robi gondozta. A temetésen felesége is feketében volt, és ölelve tartotta a kislányt.

Írta: Áné Ági

Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: