egyben. S a gyermeke, még hatvan éves korában az ő kicsi gyermeke marad.

Aztán megtörténik az első csoda, ami általában ma Magyarországon a nők többsége számára maga a pokol, s önfeláldozás. Mert, hogy is zajlik egy átlagos házasság napjainkban? Jobb esetben szerelemből összeházasodnak emberek. (A rosszabbik eset, ha mások kényszerítik őket házasságra, vagy egy nem kívánt terhesség miatt kell hamar gyorsan összeházasodni.)

Elkezdik élni az életet, megvan a lakás, jön az első gyermek, majd a második gyermek, jön az első pofon, a második pofon, s mire a Nő észbe kap, már nem tehet semmit. Ha körülnéz, azt látja: Szenvedek hónapról hónapra, dolgozom, főzök, gyereket nevelek, eleget teszek különböző kötelességeimnek, többek közt odaadni magam a férjemnek, amikor ő kívánja, eljátszani az anyós-após előtt a boldog családasszonyt, eljátszani a boldog családot a férjem barátai előtt, s mindehhez jópofát vágni, megjátszani az igazi BOLDOG NŐT! S valljuk be, kedves férfitársaim, ez nekünk így a természetes, ehhez mi is asszisztálunk. Ez mi szerintünk így van rendjén és pont. Mint írtam ez csak az átlag. Vannak egészen kivételes helyzetek is. Amik lehetnek pozitívan, vagy negatívan kirívóak. Mert aztán vannak olyan férjek is, akik mindezek mellett még rendszeresen isznak, elverik a család pénzét, s ha jó a kedvük, akkor egy szeretkezés után, ha rossz a kedvük, akkor meg előtte még jól el is verik az asszonyt. Nem baj, ha a gyerekek látják, főleg ha fiúk, tudják meg az, hogy is kell egy nővel bánni.

Mikor számomra ez világossá vált nagyon nem tetszett. Az én véleményem szerint mindegyik szerepnek megvan a maga előnye, hátránya. De ez nem az kell legyen, hogy a férfiak előnye, hogy kedvükre alázzák a társukat, s a nőknek nem az a hátrányuk, hogy ezt el is fogadják.

Szerintem férfinak, s nőnek ki kell egészítenie egymást. Ami bennem megvan, azt neked adom, ami belőlem hiányzik, azt te adod nekem. Így leszünk teljes emberek, így élünk harmonikusan egymás mellett, mint Társak. Nem, mint férj, s feleség, hanem mint Társ. A velem élő nő az legyen az én társam, ismerje minden titkomat, lássa a gyengéimet, s támogasson, ha kell, de mindemellett ahol erős vagyok, arra támaszkodjon, s ismerje is el.

Cserébe ugyanezt tudom neki biztosítani. Az én sorsom az övé is, az ő sorsa az enyém is, s így lesz nekünk kettőnknek közös Sorsunk. Ahol nem egyéni döntések alapján forog az idő kereke, nem beletörődéssel, megalázással, hanem az Együtt csodálatos élményével.

Én úgy döntöttem, más leszek. Próbálok egy kapcsolatban nem uralni, s uralkodni, hanem egyenrangú félként kezelni a másikat. S tisztelni is. (S tiszteletem jele nem a pofon.) Én azt is szeretem, ha szeretkezés közben sokszor az van, ami a másiknak jó. Ha az ágyban félre tudjuk tenni önzésünket, s tudunk a másikra figyelni, ha hagyjuk, hogy minden úgy történjen, ahogy most a másiknak jó, annak meg lesz az eredménye! Részünk lehet a testi lelki egyesülésben. A Nő beenged minket a saját lelkébe. De csak akkor, ha önfeledten szeretkezem vele, ha önmagamat feláldozom, s előtérbe helyezem a másikat. Ez lehet az első lépcsőfok.

A második, ha bármi amit a másiknak teszek az engem örömmel tölt el. Örüljünk annak, hogy ma reggel nem nekünk főzik a kávét, vagy csinálják a reggelit, hanem mi készítjük el annak, akit szeretünk! Mert adni a legnagyobb öröm. Erre nekem is csak most kellett rájönnöm, mikor benne vagyok egy olyan párkapcsolatban, ahol Társai vagyunk egymásnak. Bármit teszek a kedvesemnek, az engem örömmel tölt el, s a boldogságot akkor érzem, mikor