újabb események régebbi események további események
21:08
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
11:33
Arnold91 módosította a naplóbejegyzését
11:26
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
11:16
Tündér új bejegyzést írt a naplójába

Együtt írt valóság 2010, Feleségek.hu antológia

célhoz ér az amit adni készültem. Messze nem anyagiakról beszélek, sőt! Az anyagiak semmit nem érnek, ha nincs bennük érzelem, s egy fél alma is vacsora gyanánt adhatja a legnagyobb boldogságot, mert akitől kapom, az telve van érzelemmel.

Mindent összevetve, én próbálom úgy élni a párkapcsolatomat, ahogy fentebb leírtam. Az is szilárd meggyőződésem, hogy az igazi házasságok a mennyben köttetnek. Nem akkor, amikor az oltár előtt állunk a földön, hanem még születésünk előtt, mikor megtervezzük életünket, s akkor úgy döntünk: Én ezt az életet melletted csinálom végig, mert a Sorsom csak így lehet teljes. S ezt érzi a másik is. Ha ez nem így van, akkor csak ideig, óráig leszünk itt együtt, egy perccel sem tovább, mint ameddig kell.

Egy baj van csak, kedves Embertársaim! Tudják, mi az?

Hogy a nők nem mernek boldogok lenni! Ha belekerülnek egy szokásos női sorsban, ahol ők boldogtalanok, s a szabadságuknak se híre se hamva, akkor nem mernek lépni. Nem kell nekik a jó! Beletörődnek abba, hogy ez így helyes, ahogy van. Megvernek? Megaláznak? Összetörnek emberileg, s lelkileg? Úgy elvesztettem Önmagam, hogy azt se tudom, mihez kezdjek? Nem baj, ennek így kell történnie. A nők nagy része igen, sajnos beletörődik ebbe a saját „Sorsába”. Pedig biztos vagyok benne, hogy messze nem ez lenne a nők sorsa. Az nem lehet, hogy egy élet erről szóljon. S lám, mégis! Mert mi van akkor, ha egy boldogtalan, összetört asszonyra rámosolyog a szerelem egy kívülállótól? Az esetek többségben semmi, ah mégis, akkor az csak ideig, óráig tart, mert a „család” hazavár, s „különben sem tehetem ezt”. „ Ja, hogy boldog vagyok, s szerelmes, az nem számít! Az számít, hogy a pofonokat kapjam, s mindenki szívja a véremet, aki körülvesz! Mert, hogy nem szeretnek, az biztos. Csak kihasznál mindenki, még a saját gyerekem is. Rám csimpaszkodnak, úgy elszívják az életerőmet, hogy levegőt nem kapok. De ez a normális, ez a női Sors.”

Mi van akkor, ha egy nő mégis fellázad? Mert a diktatúrák még egy családban sem tarthatnak örökké. Ha fellázad egy nő, főleg, ha egy férfi van a háttérben, mindenki rosszallóan, kérdőn néz rá. Hogy tehetted ezt? Miért is? De hát Neked kötelességeid vannak! Mi az, hogy szerelem? Az úgyis elmúlik, s csöbörből vödörbe kerülsz! Ezek a hangok nem mások, mint a „Te meg merted tenni, én nem merem, s irigy vagyok” szavai. Ezt mondják azok a nő társaink is,, akik elméletben támogattak minket, s mikor lépünk, ők néznek a legkerekebb szemekkel ránk.

Aki lép, azzal két dolog történhet: Vagy belekerül szintén egy ilyen helyzetben, vagy jobb esetben megtalálja saját békéjét, s az élete helyett elkezdi élni a Sorsát. Hogyan tudjuk, hogy jó úton járunk-e, azt nem tudom, csak sejtéseim vannak. Ha például senkivel, semmivel nem foglalkozva megyünk előre, hogy szabaduljunk a boldogtalanság láncaitól; ha nem félünk, hanem magunkba meg vagyunk győződve cselekedetünk helyességéről, akkor jó úton járunk.

Ha találunk egy Társat, aki elfogad minket olyannak, amilyenek vagyunk; ha mellette szabadon élhetünk, s kiteljesíthetjük Önmagunkat; ha én a mennyekben járok, s álmokat kergetek a Társam visszaránt a földre; ha a másik nagyon lent van, akkor alászállok én is a mélységeknek, s felemelem. Ha ez így működik, biztos, hogy a Társunkkal vagyunk. Meg kell tanulni a másikban nem a Nőt, vagy a Férfit látni, hanem az Embert, s a lelket. Ha ez megtörténik, akkor teljesen egyenrangú félként kezelem a másikat saját esendőségei ellenére is szeretem, s ahol tudom, segítem. Meglátom a Sorsát, s felismerem, hogy közöm van hozzá.

Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: