újabb események régebbi események további események
01:37
Adult online dating mеmbership numbеrs: http://twr.kr/mayW regisztrált a ...
14:59
AndroideBom regisztrált a weboldalra
11:12
Horoszkóp új bejegyzést írt a naplójába
17:28
Janó módosította a cikkét
09:47
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
12:08
RobertAbram regisztrált a weboldalra
13:54
lolabaryanova regisztrált a weboldalra
22:00
Janó új cikket töltött fel
14:44
Ilpaki módosította a naplóbejegyzését
14:21
Ilpaki új bejegyzést írt a naplójába
08:09
Thе bеst women for sеx in yоur town Canada: https://s ...

Együtt írt valóság 2010, Feleségek.hu antológia

Az erdei túra!

Egy szép, nyári nap történt. A családi kupaktanács úgy döntött, elmennek egy közös erdei túrára. A Csirke család minden tagja lázas készülődésbe kezdett. Árpád, az apa vezényletével pakoltak szendvicseket, innivalót az útra, lánya, Kriszti és felesége, Vera, aki amúgy nem szeretett az erdőbe sétálni, is besegített és miután minden a helyére került, elindultak. Elől Árpád és Kriszti, és kicsit lemaradva a felesége. Árpád a kapuból még visszakiabált neki:
- Vera! A kosarat is hozd, hátha gombát is szedünk!
Vera ennek nem örült, mert a gombákhoz nem túlzottan értett. Ragadtak rá a bolond - és egyéb használhatatlan gombák, vagy éppen egyet sem talált. Mindegy, majd csak kibírja ezt a napot, gondolta magában.

Elindult a „csipetcsapat”. Árpád, a főgombász elől vitte a kutyát pórázon, mert elmaradhatatlan társ az erdőben, lányuk Kriszti, kis cserfes lányként az apja mellett ment. Jókedvűen beszélgetnek. Szegény Vera hátul kullogott, átkozta ezt a napot, és azt, aki az erdőn járást kitalálta, szegény már csak az orrán nem sétált. Árpád fokossal a kezében vezényelt, és terelte kis családját a megfelelő ösvényeken át. Vidáman teltek a percek. Vera kivételével, aki még mindig az szomorúan bandukolt mögöttük, elképzelte, mennyi mindent tudott volna ennyi idő alatt otthon megcsinálni, ezt az egész dolgot unalmasnak találta.
Pedig az erdő tartogat azért szépséget is, madarak csicsergése lágy szellő fuvallata, mely cikázva, szinte fogócskát játszva kergetőzik a fák zöld lombjai körül, de mindez hiába, mert Vera nem szerette a természetet, elég volt neki a kert, a virágok, a zöldségfélék, és ne tovább!

Na, de vissza a történethez! Haladtak szép lassan az erdei ösvényen, a kutya szinte húzta, vonszolta a gazdit, nagyon izgatott volt, mert az idegen, ismeretlen szagok, újdonságerejével hatottak, vonzották az ebecskét. Amint egy tisztásra értek, elengedték pórázáról a kutyuskát, aki a nagy szabadság boldog mámorában ide - oda ugrált.
Apa és lánya jókedvűen ecsetelték a természet szépségét, a nyugalom és üde, illatos levegő újabb felfedezésekre csábította őket, így elővették jobbik gombázó technikájukat. Csak Vera bandukolt kedvetlenül, az orra már - már a földet érte, és ha túl sok szépséget nem is fedezett fel, legalább az vigasztalta, hogy a családjával lehet! Közbe a gazdi újra megkötötte a kutyuskát és mentek tovább...

Már félig megszedték a kosarakat igazi, illatos erdei gombával, Kriszti még egy csokor
virágot is összegyűjtött, amikor észrevettek valamit a fűcsomók közt, de nem csak ők, a kutyuska is! A hangos csaholásra a bokorból előugrott egy nyúl, a kutya egyből rákapott, hiába volt pórázon, úgy elrántotta a gazdit, hogy az csak na, mondanom se kell, a nyúl volt a gyorsabb, ugyanis nyúlcipőt húzott.
Vera jót nevetett hátul, Árpád pedig a felsőjét igazgatta, mert, ahogy a kutya megrántotta a pórázt, elesett, artistákat meghazudtoló mozdulatsor után egy bokorban landolt. Na, ez azért senkinek nem vette el a kedvét, tovább mentek, s nézelődtek, hátha találnak gombát.
Árpád elővette a távcsövét, nézelődött, madarak és apró vadak után kutatva a messzeségben, és időnként Krisztinek mesélt érdekes dolgokat az erdőről, jókat nevettek. Vera már túl fáradt volt a sok járkálás miatt és előkapott egy szendvicset, amit jó ízűen befalatozott, a többiek ásványvizet ittak.

Lassan elkezdett sötétedni, s úgy döntöttek visszafordulnak. A szendvicsek elfogytak, a kutyus is kezdett fáradni, így aztán Vera elkezdett örülni, hogy végre valahára hazafelé veszik útjukat. A kosarakra nézve némi üröm is vegyült az örömébe. Árpád és Kriszti sok

Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: