újabb események régebbi események további események
09:29
Ilpaki új bejegyzést írt a naplójába
08:41
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
08:39
Tündér módosította a naplóbejegyzését
11:16
cthubzyCitle regisztrált a weboldalra
21:43
Ilpaki módosította a naplóbejegyzését
21:42
Ilpaki új bejegyzést írt a naplójába
20:12
KeslarCitle regisztrált a weboldalra
17:22
JoshuaMUB regisztrált a weboldalra
13:43
Inhinc regisztrált a weboldalra
02:37
TeqwyFak regisztrált a weboldalra
14:45
BetChan regisztrált a weboldalra
21:27
Efdhtyp regisztrált a weboldalra
17:44
Fingerboardtyt regisztrált a weboldalra
06:27
Squiernjw regisztrált a weboldalra

Együtt írt valóság 2010, Feleségek.hu antológia

Beszélő falak!

Egykoron ifjoncként kezdő munkásunk András, évekkel gyáruk bezárása után
visszatér és visszaemlékszik, hogy honnan indult...

András a szakmunkásképzőben eltöltött évek után, miután elhagyta az iskola falait, kezdő szakmabeliként a közeli gyárban vállalt munkát, hogy szakmáját tökéletesen elsajátítsa. Mint pályakezdő ifjonc, az egyik mester mellé lett beosztva, hogy gyakorlatban is elsajátítsa a vasas szakma rejtelmeit. Nem volt könnyű, de lassan elleste a fortélyokat, s ő maga is mesterré vált.

Hú, mióta lemásztunk a fáról, tanulhattunk egy s mást, ugye? Na de lássuk mit is? Menjünk csak vissza a történetünkhöz...

Ahogy a mi Andrásunk meg tanulta, amit kellett, a szalag mellé került. Ott hogy jól végezte a dolgát, szalagvezetővé választották. Több pénz, de a munkából is kijutott bőven neki. Na és a felelősségből is. Emlékszik vissza a férfi…

------

S miután belép az egyik raktárba, egyből be is villan valami emlék. Milyen volt ott, mennyit nevettek az egykori kollégákkal, azután elmosolyodik és tovább sétál, a romos falak között. Belép a nagy csarnokba azon az ajtón át, ahol oly sokáig átlépett nap mint nap.
- Hát igen a csarnok – gondolta magában. - Milyen régen nem használták már termelésre?

Miután a nap sugarai bepillantanak a törött ablaküvegeken át, megvilágosodik neki minden eszébe jut milyen jó közösségbe dolgozott, s szemének sarkába könnycsepp csillan meg. Mélabúsan tovább ballag, hisz minden egyes sarokhoz emlék fűzi. Minden egyes helyiség le van robbanva, leesett vakolatok, pókhálók a sarkokba, melyekben pókok lassan szövik hálójukat. Nincs már takarítónő, nincs Orsolya, aki leszedné azokat...

András elgondolkodik, és azon jár az esze, hogy is volt, mint is volt? Rossz emléket szinte föl sem tud eleveníteni, de jókat annál többet. A meló utáni összejövetelek, kártya partik, a hétvégi kikapcsolódások képei jönnek elő a fejéből. Ennyi év után jól esett neki visszatérni, s emlékezni arra a helyre, ahol oly boldogan élt, dolgozott s ahonnan nyugdíjba vonult.

------

Nyugdíjazása után sajnos a gyár hamarosan becsukta kapuit. Andrásunk idős fejjel visszatért régi munkahelyére, de sajnos az egykori szép emlékekből már csak a romok maradtak és a „neki beszélő” falak…

Orsolya

Írta: Orsolya

Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: