Együtt írt valóság 2010, Feleségek.hu antológia
Eltűnt angyalok - Pati és Matina emlékére
Pati, Matina, hol vagytok???
A szobából halk beszéd hallatszott ki. Anya fülelt, de nem értette miről folyik a csevegés. Ahogy beljebb kukkantott a résnyire nyitott ajtón, csak szétpakolt játékokat látott.
Mintha egy hadsereg dúlta volna fel a kisszobát, gondolta, de nem nyitotta tovább az ajtót. Örült, hogy van egy kis szabadideje. Addig is csinálhatom a dolgom, mormogta magába és elment teregetni.
>
Pati te ide ülsz. Gyere Matina mi megfürdetjük a tündért.
A mamának kicsi lánya,
üljön be a fürdőkádba
kimossuk a kis ruháját
megmossuk a tündér szárnyát
zsip zsup kenderzsup
ha megázik kidobjuk...
Énekelték mind a hárman nagyon halkan.
- Halkabban - mondta Rita. Meghallja anyu. A másik kettő igazán olyan halkan énekelt, hogy azt csak Rita hallhatta, de ő mégis csitította őket. Amikor kész lettek a fürdetéssel, akkor Rita kiadta a következő parancsot.
- Matina, hozd a tündér pizsamáját. Pati, te meg ágyazz meg. Addig én ringatom egy kicsit, hogy nyugodjon meg - mondta a kislány, fogta a babát és kis tenyerébe fogva ringatni kezdte a tündérbabát. Amikor Matina megtalálta a piciny hálóinget, Rita ráadta, majd kicsit tovább ringatta a tenyerén és énekelt neki egy kis altatódalt.
Aludj szépen tündérem
álmodj nékem szépeket
csillagokat álmodja
minden édes kisbaba
aludj szépen tündérem
álmodj nékem szépeket
alszik már mindenki
anya, apa, Matina
és az édes Patina
te is hunyd be szemedet
álmodj nékem szépeket.
Ahogy látta, hogy a másik kettő figyel és csak az ő kis énekét hallgatják, kedvesen rájuk mosolyodott.
- Látjátok, én milyen ügyes vagyok..., bezzeg ti?! - mondta suttogva. Nekem sikerült szépen elaltatnom tündérkét - és nézett rájuk kérdőn. Ugye ti is segítetek nekem majd este elaludni? - kérdezte.
Nem jött válasz, de ő tudta, hogy minden este számíthat barátnőire.
- Amikor a nagy fekete gonosz el akar vinni, olyan jó, hogy hárman vagyunk! - gondolta magában és örült, hogy Pati és Matina van neki! Biztos ők is örülnek nekem. Valószínű, hogy mindketten félnének esténként nélkülem és jó, hogy velem lehetnek...