>

- Gyere! Kislányom! - kiabálta Éva.
Rita beröppent a boltív alatt a nagyszobába és ugrándozott örömében.
- Torta, torta, szülinapi torta. De örülök! - kiáltotta, majd arra gondolt magában, hogy nagylány lett. Látta az asztalon a tortát, az ő tortáját..., nagyon büszke volt. Ott volt körülötte mindenki. Az egész család. Anya, apa, a kistesója, nagymama és tata is.
- Fújd el a gyertyákat picilány! - mondta Tibor.
... és ő elfújta. A lángok nehezen akartak kialudni. Főleg kettő volt, amit csak többszöri próbálkozásra tudott elfújni. Amikor sikerült - kialudtak a gyertyalángok -, valami érdekes zümmögést hallott fentről a szobája irányából.
- Hány éves is vagy? Mennyi gyertyád van Rituka? - kérdezte a nagymama.
Rita nem szólt semmit, csak mutatott. A hármat már nagyon tudta mutatni, így a négyet kicsit sután, a másik kezével lefogva a kisujját, mutatta magának, majd kifordítva a tenyerét a többieknek.
Mindenki kapott egy-egy szelet tortát. Szépen enni kezdtek.
- Anya nekem vágj még két vékony szeletet..., kérek szépen!
Éva fogta a kést és szelt még Ritának a tortából.
- Tessék, de nehogy sok legyen! - mondta mosolyogva és odanyújtotta a kistányért a lányának.
Rita egy kis gondolkodás után fogta a tányért, kiment vele a szobából és felment a kisszobába.
>

- Hol bujkáltok? Pati? Matina? Gyertek elő! - suttogta és közben a kistányéron lévő tortaszeleteket letette az asztalára.
Ne csináljátok már! Megint nem akartok nekem előjönni?
Rita minden sarkot átkutatott, minden kis zeg-zugba bekukkantott. Még a tündér házába is benézett.
- Jól van tündér te megvagy - mondta és nézelődött tovább.
Ilyen soha nem történt még vele. A barátnői eddig mindig előjöttek. Mostanában már volt, hogy nehezebben, de ha szépen kérte őket, akkor azért nem bujkáltak előle tovább.
Légy szí' gyertek elő, hoztam nektek finomat! Szülinapom van, ünnepeljetek velem! - könyörgött a kislány.
Pati és Matina csak nem jöttek.
>

Már egy órája is lehetett, hogy kutatta a barátnőit. Egyre keservesebben sírdogált. Csak annyit tudott hajtogatni, hogy elvesztek.
- Elvesztek, elvesztek, nincsenek többé! Nem jönnek vissza! - zokogott.

>
A nagymama ment fel hozzá.
- Mi a baj édesem? Mi történt?
- A barátnőim, elvesztek, hívjuk a rendőrséget! Nekem kellenek ők. Ők az én angyalaim. Még reggel itt voltak, velük ébredtem. Csináljuk vissza, akarom látni őket! Félek nélkülük!
- Kislányom, ne aggódj!
Az angyalaid mindig veled maradnak, ha már nem is látod őket, akkor is vigyázni fognak rád!