Föld, 2322

Az űrhajós a helyi TESCO-ban 70 euróért vásárolt a feleségének Karácsonyra egy Philippe Starck márkájú citromfacsarót. Előre ivott azonban az asszony bőrére..., egy felest. A szeretet ünnepe náluk azévben citrom nélkül is savanyúra sikeredett...


A felesége átvétel előtt lelépett.
Így a facsaró az űrhajós puttonyában maradt...

- Prológ -
A citromfacsaró 312 éve keringett pályáján. Koros űrszemétként élte túl a földi élet összeomlását.
Az utolsó menekülő űrhajó részeges segédkormányosa, a fedélzeti kabin italszekrényének maradék martinijébe csavart egy félérett citromot. További martini híján, az alkohol áztatta pillanat hevében, a facsarót bevágta az űrhajó szemétdokkolójába.
- Citrom nélkül is savanyú az élet - gondolta, és a dokkoló kioldásával föld körüli orbitális pályára állította hűséges társát.

- Az első idők -
Az első 100 év savanykás nyugalomban telt. A facsaró Föld körüli keringése közben alig találkozott normális hozzá hasonlatos űrszeméttel. A nagy nyugalomban már-már elhagyta minden életkedve. Az utolsó csepp citromillat is elpárolgott szárnyaként használt lábairól. A csavarófejrész bordáiba beszorult citrommag volt az utolsó társa, aki elhagyta. A keringés 101-edik évének 256-odik napján a mag levált róla, mint Szojuzról az Apollo. Szomorúan nézett utána.
- De legalább tisztán keringhetek, amíg élet az élet - gondolta.

- A következő 200 év -
Ez az idő volt eddigi létének legrázósabb időszaka. Azok a nehéz citromkönnyek jutottak sokszor fémeszébe, amik akkor jöttek elő, amikor részeges barátja kemény férfimarokkal tekerte meg a fején az aktuálisan kivégzésre szánt citromot. Az akkor hullatott könnyei edzették meg keménnyé. Azonban azok a könnyek örömkönnyeknek tűntek már-már neki, a mostani megpróbáltatásai miatt szemébe tolultakhoz képest.
Amikor először súrolta egy Föld felől érkező szemétcsomag, akkor csak megrázta magát. Amilyen hirtelen jött, úgy ment is tovább a hulladék. De ahogy a szemétáradat rendszeressé vált, az ijedtség úrrá lett rajta. Folyamatosan félt. Úgy megszokta már a látványt, amit látott naptól holdig a Föld felől, hogy nem akart már mást. Szeretett volna nem félni.
- Mi lesz így velem, elveszem a sötét űrben. És ettől fogva aggódással élte élete minden percét.
Egy-egy ütközés távolabb és távolabb taszította a Földtől.
Lassan már minden csavaróereje elhagyta.
Feladta.

- 2322. december 24. szenteste -
Sötét éjjelen láthatatlan sötét árnyak közeledtek suhogva, veszedelmet hozva. A citromfacsaró nem látta, csak érezte, itt a vég. Egy ütést érzett fémtestén. Letért megszokott pályájáról, az ütéstől a vele ütköző sötét anyaggal együtt a Föld irányába kezdett száguldani.
A légkörbe való belépéskor az összeütközés anyaga megvédte az elégéstől, a sötétség égett el helyette.
Meleget érzett, de az csak a fémlelkének melege volt. Közeledett otthonához, a Földhöz, a