újabb események régebbi események további események
19:41
wadbikaiy új cikket töltött fel
19:30
wadbikaiy új bejegyzést írt a naplójába
19:26
wadbikaiy új hozzászólást írt az egyik cikkéhez
09:18
Tündér módosította a naplóbejegyzését
01:08
EdwardIsoma regisztrált a weboldalra
16:11
Blendervjo regisztrált a weboldalra
09:55
tushots új cikket töltött fel
09:39
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
09:33
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
18:00
Clara62 új cikket töltött fel
19:14
fyeifCitle regisztrált a weboldalra
09:55
Horoszkóp új bejegyzést írt a naplójába
09:31
Horoszkóp módosította a naplóbejegyzését
19:25
Anyu módosította a naplóbejegyzését
19:20
Anyu új bejegyzést írt a naplójába
14:22
Ilpaki új cikket töltött fel
07:19
Augustbny regisztrált a weboldalra

Együtt írt valóság 2010, Feleségek.hu antológia

Nőnapi köszöntő

Éltesse a bor és a pálinka...


Miért az Isten? Ugyan már.

Amikor kilépett a lépcsőházból, azonnal elütötték. Egy terebélyes matrónával koccant.
- Elnézést hölgyem - mondta, majd egy kis sasszéval kiszabadult a nő öleléséből.
Ahogy tovább ment az utcán, csinos női tekintetek követték zaklatóan. Nézett magára, nézte, hogy mi lehet rajta olyan különleges, hogy miért vonzza ennyire a másik nem prominózikus képviselőinek tekintetét, de nem tudta. Ahogy leszaladt az aluljáróba, a lépcsőn ismét egy hölgy karjaiba rohant.
- Uram! - mondta a nő, emelve hangját. De már a nagy "U" betűnél ellágyult, majd az "a"-nál már egyenesen elbicsaklott a torkában az összes hangszála.
Ádám látta a hölgy olvadozó tekintetét, de nem tudta mire vélni.
- Mi lehet ez, mit történt velem?
A mozgólépcsőn előtte két csodálatos hölgyemény állt. Nem kellett sok, pár lépcsőcsúszás, és a lányok visszafordultak, majd őt nézve, sugdolózni kezdtek. Ádám zavarában hátrafordult. De mögötte is hölgyek soroltak be. Magas férfi lévén, egy lépcsőfokkal lejjebbről is lefele kellett néznie a mögötte lévőkre. Nem használt a lenéző tekintete, ők is összesúgtak. Egy-egy kéjes tekintettel rá-rá pillantottak.
Ahogy belépett a metrószerelvénybe, azt vette észre, hogy ebben a kocsiban is csak nők utaznak.
- Félelmetes - gondolta magában. Biztos bemondták a rádióban, hogy ma csak 2-es személyiszámmal lehet közlekedni Budapesten. Lehet valami szmogriadó féle van, vagy mi a fene. Tuti a páratlan rendszámú autók se brummoghatnak ma. Én meg nem hallgatok rádiót, nem nézek TV-t. Vagy csak simám meghülyültem.
Ahogy kiszállt a metrókocsiból, és szétnézett a peronon, már nem is csodálkozott. Egy férfit sem látott. Kabátja gallérját felhajtva - bebújva annak láthatatlanná tevősége mögé - szaladt fel az irodájába.
- Húh, végre egy pasi! - sóhajtott fel megkönnyebbülve.
De tévedett, csak magát látta az ajtóval szemben lévő tükörben.
- Üdvözlöm főnök - köszöntötte a szomszéd irodából, a nyitott ajtón át a titkárnőjének kellemes hangja.
- Mondja Évike, mi van ma? Nőnap, hogy csak nők vannak a városban?
- De főnök, még nem teremtettük meg a férfit! Ön is csak a próbaverziót teszteli! Csak az a szenilitásgén néha...
- Akkor én vagyok az egyetlen? Évike, töltsön nekem a múltkori almapálinkából.
Erre inni kell!

Nőnapra, "minden Tamás" barátomnak!
Szerettetel,
Pinokkió

Írta: Pinokkió

Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: