felkerülhetnek az irodára, csak még néhány év, és saját házuk is lehet, messze a cukorgyári lakóteleptől.
Esztike szemét elfutotta a könny...Fiatalok? Nohiszen- gondolta- én is csak harmincnyolc éves vagyok, s hogy tönkrementem máris. Zsigmond is csak ül, olvasgat, bóbiskol...reklamál a reggeli vaj mennyiségén,az üdülő székeit keménynek találja, az ágyon is kevesli a vékony matracot, pedig mennyit kellett tűrni, dolgozni ezért a két hét pihenésért. Aztán tekintete a kis Zsigára téved...Nem kisfiú már! - figyelmezteti magát zsörtölődve- lassan húsz éves lesz a szentem, hamarosan átveszi az első oklevelet a párttól, amiben még a gyár igazgatója is elismeri: az Ő kisfia az elsők között is első, az ő szalagja dolgozta fel a legtöbb cukorrépát az idén! S párás tekintete nem veszi észre gyermeke hajlott hátát, duzzadó erektől barázdált kezét, ahogy fájós derekát nyomkodja, nem lát mást csak égkék szemét, ahogy a távolba mereng. Azt képzeli, gyermeke az elmúlt dolgos, szép évről gondolkodik, az elismerésről, a munka szépségéről...nem is sejti, hogy fia távolba néző szemei mögött egy gondolat motoszkál, már évek óta: kijutni, kitörni a rabigából, a saját szájába keresni a kenyeret, mielőtt tönkremegy, elhervad, megöregszik..mert lám Anyja még nincs negyven, s hajlott mint egy szélfútta fűz, karcsú kezeit már alig tudja csak emelni, s mégis visszavágyik a szalag mellé, hogy " elsők közt is első" legyen! Hát hová jut ez az ország, mi lesz velük élmunkásokkal, ha fordul egyet a világ?
Eszti mára ötven körül jár...jár? Csoszog...Zsigmond vaksin tapogatózik, ha nem vezetik, szinte mindennek nekimegy...kinézte a szemét a sápatag neoncsövek alatt. Zsiga megnősült, megszületett első gyermekük, a kis Eszter...szép gyerek, csak azok az okos, kutató szemei olyan furcsák...vajon kitől örökölte???
Taníttasd fiam- hangzik az anyai tanács- tanuljon amíg csak lehet, okos embernek megnyílik minden kapu!

Esztikénk addig hajtott, addig harcolt, győzött le másokat, állt az élen oly sokszor, mígnem egyszer csak - egy kevésbé kívánt dologban is - Ő lett az első: kortársai közül Ő ment el először erről a világról, s dolgos keze munkájából nem maradt más, csak egy kép a falon, és egy halom fehéren szálló porcukor a gyár padlóján...

Írta: Postáska