újabb események régebbi események további események
07:31
Tündér új bejegyzést írt a naplójába

Együtt írt valóság 2010, Feleségek.hu antológia

Savanyú-szerelem

..........


Leesett a bugyi ára, asszonyok! Gömbölyű, középkorú asszonyság kuporog egy virágos batyun, onnan szólongat csendesen. Mellette maszatos arcú kisfiú áll, bambán néz mélybarna szemeivel. Az arcán olyasmit látok, ami megállásra késztet. Belenézek azokba a szomorú szemekbe, lehajolok hozzá, úgy kérdezem: Fáj valamid? Nem vagy éhes?
Mosoly terül el szutykos manó-arcán. Úgy bólogat, hogy fodros szélű sapkája lerepül a fejéről. Bánatnak nyoma sincsen. Kezet nyújt és suttogja: Matyi vagyok. Én is bemutatkozom, idegenekkel ugyebár nem megyünk enni.
Erősen fogja a kezemet, mintha attól félne elszököm mellőle. Mit ennél? - kérdezem. Felsorolom a piac teljes választékát. Érdeklődés jeleit kutatom amikor a lángost említem, esetleg hamburgert. Nemet int kócos buksijával, mindenre. Na mutasd meg.- sóhajtok. Vonszol maga után, keresztül a csarnokon, kis hegyes könyökével túr utat a tömegben, hogy hamarabb odaérjünk. Lihegve állunk a zöldséges stand előtt. Van itt minden. És milyen szép. Én is rögtön tudnék választani bármit. Hatalmas halmokban a narancs, fürtökben a banán. Persze, hiszen biztosan nem telik nekik gyümölcsre, azt enne szegénykém. Mit szeretnél? -teszem fel ismét a kérdést. Nem szól, mintha nyelvecskéje eltűnt volna a szájából. Koszos kis kezével mutogat. Találgatok. Banánt? Nem. Narancsot? Nem. Ananászt? Almát? Körtét, szilvát, szőlőt, mit akarsz te gyerek?? Ha csak egy szót szólt volna. De nem. Csak ácsingózott. Vágyódva figyelte a sok gyümölcsöt. Menj oda, mutasd meg! - biztatom. Az árus arcán csekélyke megdöbbenés. Megnyugtatom, amit a gyerek megfog, azt megveszem. Édes koszos, szurtos Matyikám! Mit akarsz te a citrommal? -Guggolok le hozzá, mikor boldogan magához öleli a sárga labdacsot. - Megeszem. -sutyorog. - Nem finom ez Matyi, savanyú nagyon, gyere vegyünk narancsot.- kérlelem, hasztalan. Szorítja a citromot, mintha hozzánőtt volna. Zacskóba szedek még öt-hat darabot, teszek mellé mindenből egyet. Legyen mit ennie, ha rájön: rosszul választott. Lemérik, fizetek, mehetünk. Boldogan mutatja anyjának, aki két kurjantás között épp ráér csemetéjére figyelni. Odabújik az asszony oldalához, a virágos selyem-batyuban turkál. Vadul kutat, már benne van nyakig. Tettét siker koronázza, valami szerkezetet szorongat. - Mi ez, te Matyi?- kérdezem.
- Jó gép. Finomat csinál. -mondja, s szája sarkából kicseppen a nyál. Hagyom, hagy ügyködjön, látszólag tudja mit csinál. Anyjától elkunyerált késével félbehasítja a citromot, és a fél gyümölcsöt ide-oda forgatja a rozsdás vaskúpon. - Matyi nem lesz az úgy jó, csupa kosz az a valami, gyere egyél almát.- Szavaim süket fülekre találnak, ismét. Végre rájöttem! A kis szerkezet alján volt egy fémdoboz, abba csurgott a citrom leve. Mikor vizslató szemével meggyőződött róla, hogy az utolsó csepp is belekerült a dobozba, lekapta a kupakot, és már itta is a sárga, savanyú gyümölcslevet. Nézni is rossz volt. Amikor kiszürcsölte a dobozkát, csillogó szemekkel közölte: kérek még. Neki is látott nyomban. Nem vártam meg, amíg az összes citromot megeszegeti. Letettem mellé a gyümölcsökkel megrakott szatyrot, megsimogattam borzas fejét, és hazafelé indultam.
Otthon forró teával vártak. A teás-kancsó mellett méz, kiskanál.
-Citrom?- kérdezem. És mire választ kapok már tudom: otthagytam Matyinak, a csarnok csücskében, hogy a sárga gömböcök savanyú levével édesítsem meg a napját.

Írta: Postáska

Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: