Együtt írt valóság 2010, Feleségek.hu antológia
TuShots - Ajtó
Ez egy szerelemi írás ami velem történt meg és akinek írtam ő a mindent jelenti.
El kell menjek, becsukódik az ajtó
Minden ami szép volt, azt magam mögött hagyom
Fáj még a lelkem, a szívem kettéhasad
Könnycsepp az orcámon, örökre ott marad
Megtettem mindent, de kevésnek bizonyult
Minden ami rossz volt, az most kifakult
Megmarad a szép, és így jobban fáj az emléke
Meglékeli érzésem, a lelkemben és eszmémben
De ezt miért kell? -Minden percért hálás vagyok
Úgy gondolok rád, mint egy angyal akit nagyon...(szerettem)
Résnyire az ajtó, ahol beszűrődik a fény
Összerogyott lábam, nem vagyok elég kemény
Megfognám a kilincset, hogy felhúzzam magamat
De izzik a vas, kezem megég, és bedagad
Pedig összeszedtem a holmimat, minden kint van már
De dobog bent egy szív, mi tudom visszavár
- Nem tehetem, nem lehet, sajnálom, engedj el!
(Egy hang): - De a saját rabságodban sínylődsz, fogd már fel!
Az ajtó meggy bordó, és furán van kifaragva
(Egy hang): -Honnan akarsz elmenni? - De hisz ez a szívem ajtaja
Hisz itt is itthon vagyok, ez a szobám végleg
Míg a szívemben, ki nem alszanak a fények
Azért ver a szívem mert a falát verem belülről
Hála a magánynak ami teljesen felőröl
Az ajtó eltűnik, csak a hús marad körbe
Szívem érted dobban, szeret mindörökre.
(Ildikónak akit szeretek, és mert 13 évet vártam rá, hogy megcsókoljam.)
Írta: tushots