Együtt írt valóság 2010, Feleségek.hu antológia
TuShots - Mint megannyi
Ez egy drogosról szól, akit sajnos láttam leépülni :(
Nyugodj Békében rappa.
Mint megannyi:
Reményeid elhagytak, elhalt - a virág
Az életed eldobtad, tömd meg a pipát
Rosszba, drogba fogtál, nincsenek barátok
Mit ér az élet? Ha már nincs -Oh, majd megtudjátok
Mint megannyi szó, - az élet messze száll
Hiába való volt, - egy démon erre járt
A hideg-kék holdfényben kibontja a szárnyát
Nem akarsz róla tudni, fejedbe húzod a párnát
De az álmatlan éjszakáid, beteges rémálmát
Megzavarja, előtted áll, láthatod az árnyát
Szájából a nyálát, örömittas vágyát vagy vigyorát
Körmét szívedbe szúrja, hogy érezd a szigorát
Rád néz majd hozzád szól, a holtak nyelvén kántál
Ekkor lepereg az életed, minden rosszat megbántál
Majd rámutat a karodra, és egy hangosat nevet (Ha-ha)
A démon neve heroin (V. G.), öröme megtölti a teret
Felfogtad végre, hogy felforgatja az életed
Bontott szárnyú démonok, és te őket élteted
Elrabolta a lelked, a családod és az álmod
Felégetett hidak, eltaszított barátok
Ez az, amit látsz, hogy ha hátra nézel
Könny szemedből nem perdül, csak szánalmat érzel
Könyörögsz Istenhez, hogy segítsen rajtad
Csak az a baj, hogy az Urat már régen megtagadtad
- Isten sincs, ha nincs pénzem heroint venni!
A szavaidnak súlya van, most mész megméretni
Elfordultál tőle, na meg mindenki mástól
Az utolsó pillanat, térdre buksz az élni akarástól
Reményeid elhagytak, elhalt - a virág
Az életed eldobtad, tömd meg a pipát
Rosszba, drogba fogtál, nincsenek barátok
Mit ér az élet? Ha már nincs -Oh, majd megtudjátok
Ilyen ez a narkó, kivégez, mint a pestis
Örülnék, ha felfognád, itt mit sem ér a presztízs
Mit akarsz a jövőtől, kérdezd már meg magadtól
Lecsúsztál a levesbe, ezt elbukhatod alapból
De mindig van egy kiút, csak kövesd a fényt
A vágyaidat, a belső énedet, ne pedig a lényt
Ami függőségként jelentkezve vezérli a tested
Nem kellett volna beszúrni, de mégis megtetted