újabb események régebbi események további események
17:18
HiFiHiF1Exate regisztrált a weboldalra
09:12
Clara62 új cikket töltött fel
09:02
Virág módosította a cikkét
08:48
Virág új cikket töltött fel
07:24
Horoszkóp új bejegyzést írt a naplójába
06:52
Horoszkóp módosította a naplóbejegyzését
15:49
Clara62 új cikket töltött fel
08:37
Tündér módosította a cikkét
08:33
Tündér új cikket töltött fel
17:09
wadbikaiy új bejegyzést írt a naplójába
17:52
Bálint István módosította a cikkét
17:46
Bálint István új cikket töltött fel
12:32
Bálint István új cikket töltött fel
12:26
Bálint István új cikket töltött fel
05:05
wadbikaiy új cikket töltött fel
04:59
wadbikaiy válaszolt a Kérdezd a férfit menüpont egyik kérdésére
04:53
wadbikaiy módosította a cikkét
04:52
wadbikaiy új cikket töltött fel
04:47
wadbikaiy új bejegyzést írt a naplójába
12:23
Bálint István új cikket töltött fel

Együtt írt valóság 2010, Feleségek.hu antológia

A temetőben

Lehajtott fejjel, csendesen lépkedünk, pisszenés sem hangzik. Próbáljuk felfogni a felfoghatatlant.


Elindultunk, megérkeztünk. A temető csendes, szél suhan a fák között, a falevelek hullanak, ide is megérkezett az ősz. Némaság, fájdalom, gyász járja át a helyet, nem akarom elhinni, hogy itt vagyok.

A napsugár még szelíden simítja végig az arcunk, mintha vigasztalni próbálna, hogy törődjünk bele a megmásíthatatlanba, mert neki már nem fáj semmi.
Zsuzsa elment. Szemben állunk a kis templommal, ami előtt felravatalozva az urna, díszes koszorúkkal körülvéve. Ennyi egy élet. Egy fénykép a hamvai előtt, mosolyogva néz a lencsébe, nem tudta akkor, hogy mi egyszer majd sírva nézünk vissza rá.

Égnek a lángok a kandeláberekben, halkan szól a gyászzene, fülünkben dobol az ér, forgatjuk a fejünket és látjuk, mindenki hitetlenül áll, szinte nem is érti, miért kellett ma ide jönnie.

Az osztálytársakkal külön csoportot alkotva arrébb állunk meg, mi másképp emlékezünk. Nekünk nyolc év jutott belőle, nyolc hosszú és nagyon fontos év. Együtt tanultunk meg írni, olvasni, együtt kamaszodtunk.

Elbúcsúztatják szeretteitől, férjétől, édesanyjától, ki fel-fel zokogva támaszkodik az idős nagypapára. Nagypapára, aki az unokáját siratja. Ezt nem lehet kibírni. Egy anyának nem.
Letesszük a magunk koszorúját harangzúgás közepette, tétován állunk, és vége.

Édesanyja egyesével fogad minket, köszöni, hogy eljöttünk, hogy nem felejtettük el a lányát ennyi idő elteltével sem. Hogy is tehetnénk? Együtt dobogott a szívünk nyolc éven át..

Ég veled, Barátnőm!

Írta: anubis

Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: