újabb események régebbi események további események
18:24
KenCreedmoorVeita regisztrált a weboldalra
11:28
How to invest in Вitcoin $ 8772 - gеt а return оf up tо 8357%: http://ercsx ...
06:00
JasonStoft regisztrált a weboldalra
19:01
WilliamItatt regisztrált a weboldalra
09:53
Ilona új bejegyzést írt a naplójába
19:09
Haroldrah regisztrált a weboldalra
13:03
Ilpaki új bejegyzést írt a naplójába
08:47
Cirka regisztrált a weboldalra
22:42
ThomasLon regisztrált a weboldalra
18:25
Ilpaki új bejegyzést írt a naplójába
18:22
FedorCitle regisztrált a weboldalra
15:30
Henryrot regisztrált a weboldalra
14:56
Ilona új cikket töltött fel
23:03
Ilona új cikket töltött fel
22:59
belleAdume regisztrált a weboldalra
11:26
Ilona módosította a naplóbejegyzését
11:25
Ilona új bejegyzést írt a naplójába
09:47
Horoszkóp új bejegyzést írt a naplójába
09:11
Horoszkóp módosította a naplóbejegyzését
06:55
Lsomdvk regisztrált a weboldalra

Együtt írt valóság 2010, Feleségek.hu antológia

A temetőben

Lehajtott fejjel, csendesen lépkedünk, pisszenés sem hangzik. Próbáljuk felfogni a felfoghatatlant.


Elindultunk, megérkeztünk. A temető csendes, szél suhan a fák között, a falevelek hullanak, ide is megérkezett az ősz. Némaság, fájdalom, gyász járja át a helyet, nem akarom elhinni, hogy itt vagyok.

A napsugár még szelíden simítja végig az arcunk, mintha vigasztalni próbálna, hogy törődjünk bele a megmásíthatatlanba, mert neki már nem fáj semmi.
Zsuzsa elment. Szemben állunk a kis templommal, ami előtt felravatalozva az urna, díszes koszorúkkal körülvéve. Ennyi egy élet. Egy fénykép a hamvai előtt, mosolyogva néz a lencsébe, nem tudta akkor, hogy mi egyszer majd sírva nézünk vissza rá.

Égnek a lángok a kandeláberekben, halkan szól a gyászzene, fülünkben dobol az ér, forgatjuk a fejünket és látjuk, mindenki hitetlenül áll, szinte nem is érti, miért kellett ma ide jönnie.

Az osztálytársakkal külön csoportot alkotva arrébb állunk meg, mi másképp emlékezünk. Nekünk nyolc év jutott belőle, nyolc hosszú és nagyon fontos év. Együtt tanultunk meg írni, olvasni, együtt kamaszodtunk.

Elbúcsúztatják szeretteitől, férjétől, édesanyjától, ki fel-fel zokogva támaszkodik az idős nagypapára. Nagypapára, aki az unokáját siratja. Ezt nem lehet kibírni. Egy anyának nem.
Letesszük a magunk koszorúját harangzúgás közepette, tétován állunk, és vége.

Édesanyja egyesével fogad minket, köszöni, hogy eljöttünk, hogy nem felejtettük el a lányát ennyi idő elteltével sem. Hogy is tehetnénk? Együtt dobogott a szívünk nyolc éven át..

Ég veled, Barátnőm!

Írta: anubis

Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: