újabb események régebbi események további események
07:31
Tündér új bejegyzést írt a naplójába

Együtt írt valóság 2010, Feleségek.hu antológia

EPIZÓD … 1. rész

A civilizációnak ott a külvárosban, azon is túl vége van.


Hideg van. Fázol. A lábaidat már alig tudod felemelni, annyira fáradt vagy. De mész rendületlenül. Egy cél lebeg csak a szemed előtt, hogy oda érj, ahová menned kell. A hátad közepére sem hiányzott ez a helyzet. De most rajtad a világ szeme. Most félre kell tenned minden hétköznapi nyavalyát, le kell vetkőznöd, ha van még benned, hiúság, csak egy számít. Teljesítsd a kötelességedet!

Képes vagy rá. Nem egyszer bizonyítottad már! De ez egy más helyzet. Most, valami sokkal több, sokkal valóságosabb dolog, amivel szembe kell nézned. Vajon képes leszel-e rá?

Mi vár ott kint? Azon túl, hogy már alig tudsz menni, lesz-e elég erőd, hogy elvégezd a feladatod. A kutya, a macska, a nyulak, a tyúkok, vajon élnek-e még? Vagy kőkemény valóság fogad, akár ez a kemény, csikorgó, fagyos tél.

Akkor is fáradt vagy, ha bátyád töri a csapást. De nem panaszkodsz, ne tudja, mennyire szenvedsz. Vajon mire gondol?

Kint elválnak útjaid tőle. Nem fogsz kapni segítséget, az biztos, ennyire már ismered. Ami történt őt nem hatja meg. Keményebb fából faragták, mint téged, de ő nem fog segíteni, nem teheti. Meg kell tapasztalnod egy kis részét a keményebb életnek, mint ahogy ő már ezen régen túl jutott. Haragszik a cigányra. Nem tudta neked megbocsátani soha, hogy vele éled az életed és most fizet a hallgatásával, hogy magadra hagy, holott segíthetne, de nem teszi. Ismered már, nem okoz meglepetést. Valahol tudtad, mire számíthatsz, ha összekötöd a sorsod azzal az emberrel. Pedig nem olyan rossz. A szíve nagy. A sorsát nem ő választotta. De ő büszke, önfejű, makacs. Nem látja be, hogy más is lehetne, ha akarna. Jobb, őszintébb, megbocsátóbb. De neked a testvéred és ezzel visszaél. De szeretem, mert szeretnem kell a testvéremet. Nem olyan rossz ő, csak most, amikor a legnagyobb szükségem lenne rá! Mindegy. Megoldjuk, szokta mondani! Megoldom! Ezt viszont most én mondom.

Nincs több csapás. Innen már egyedül kell menned. A szűz hó tetején járkálsz, alig süpped be alattad, meg-meg roggyansz, de bírod még.

Olyan gyönyörű és érintetlen minden, szinte fáj, hogy meg kell törnöd az összefüggő hótakarót. Hányszor csodáltad meg a természetet az év négy évszakában. De ez, valami lenyűgöző látvány. Tiszta, hófehér, szépséges, csodálatos.

De most te nem gyönyörködni jöttél, hanem nagyon is fontos dolgod van, ellátni az állatokat. Ha még élnek egyáltalán.

A kis házat teljesen belepte a hó, felül, oldalt mindenütt összefüggő hó borítja. Hol van a kutya? Szólítgatod, amikor nagy nehezen, kikecmereg a ház alól. Bebújt alá, és onnan dugta ki fekete, fehér foltos buksi fejecskéjét. Nagyon szereted a kutyádat. Hol van az edénye? Kaparod a havat, ő közben boldogan már teljes valójában megjelenik és nem tudja eléggé kimutatni mennyire örül neked. Naná! Itt vagyok ne félj. Hoztam kaját, de hová tegyem. Hol az edényed? Kikaparom a hó alól. És végre táplálékhoz jut. Ennyi elég is, nem érek rá szeretgetni, de azért boldog vagyok. A többi is menni fog.

Utat kell törnöm a baromfi udvar felé, azon túl pedig a nyulak. Félek a kakastól, ezért

Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: