újabb események régebbi események további események
07:31
Tündér új bejegyzést írt a naplójába

Együtt írt valóság 2010, Feleségek.hu antológia

Rock 'n Roll

Hajógyári Sziget. Érdekes hely. Sok ember, sokféle kultúra, színes forgatag. Ízek, illatok, nyüzsgés, fesztivál, embertömeg, nevetés, és zene, zene, minden mennyiségben. Kultúrsokk a harmadik kerületnek, hazánknak, egész Európának.
Ide sikerült eljutnunk múlt szombaton.

Még soha nem voltunk a Szigeten. Most is csak azért, mert a világ egyik legjobb metál bandája, az Iron Maiden látogatott el kis hazánk Nagyszínpadára, és ezt látnunk kellett.
Kezdjük az elején.

Már a kapunál is kilométeres sor állt, hőség, izzadtság, ingyen kóla a melegben, míg a bejutásra vártunk. Karszalag, most már hivatalos szigetlakó vagy. És beléptünk a kultikus porondra, hagytuk, sodorjon magával az áradat, jöjjön, aminek jönnie kell, lássunk, érezzünk, tapasztaljunk.
Az első, ami feltűnt, hogy mindenki vidám, jókedvű és, hogy senki nem foglalkozik a másikkal. Mármint olyan értelemben, hogy nem számít a frizurád, a kinézeted, a származásod, a zenei ízlésed, itt mindenki a barátod arra a pár órára, napra, esetleg a fesztivál végéig.
Kisgyerekek, tinédzserek, harmincasak, középkorúak, nagymamák, nagypapák-minden korosztály képviselte magát. Őszes hajú, lófarkas rockerek, miniszoknyás lányok, félmeztelen, kialvatlan rutinos szigetlakók, akiknek nem gond, ha több órát állnak sorban a zuhanyzóra várva. Megszokták, hozzátartozik ehhez az egy héthez.
Dübörög a rock and roll, arrébb reggie, diszkó, ezerféle hang, stílus, és egyik sem zavarja a másikat. Tolerancia, elfogadás. Erről szól az egész Sziget, az én meglátásom szerint. Mindenki más, és mégis egyforma. És ettől olyan jó.

Fél hét után csapott a húrokba hazai kedvencünk, a Tankcsapda. Lukács Laci és bandája fergeteges koncertet produkált, fiatalokat megszégyenítő lendülettel játszottak másfél órán keresztül. Akkor már lehetett érezni a feszültséget a közönség soraiban, mert igen, szeretjük őket, viszont az Iron Maiden jött utánuk, és azt pedig nem láthatjuk minden nap. Sőt, lehet, hogy mi az életben sem többé.

Átszerelték a színpadot, a tömeg sűrűsödött, levegőt is nehezen kaptunk, de párom rábeszélt, ha már itt vagyunk, vállaljuk be, menjünk előre, amíg csak tudunk, ezt kár lenne hátulról nézni. Igaza volt.
A rajongókat várakozás közben, később a koncert alatt is slaggal locsolták, elkelt a frissítő, nagyon meleg volt.
És elkezdődött! Monumentális díszletek, a Star Wars zenéjére indult a show, a karomon is felállt a szőr. Majd berobbant a színpadra Bruce, az énekes, és korát meghazudtolóan énekelt, ugrált két órán keresztül. Lehetetlen leírni azt az érzést, a hangulatot, amit teremtettek. Csak az érti igazán, aki szereti ezt a zenét, és tudja, az élő koncertnek varázsa van. Mikor hatvanhatezer rajongó veled együtt üvölti a Fear of the Dark-ot, hogy szétszakad a dobhártyád, elmegy a hangod, de kitartóan állsz, és hullámzol a tömeggel, mikor elfogy a levegőd, mert szétlapítanak a melletted állók, de ez sem számít, csak lásd, érezd a zenét.

Aztán egyszer csak vége. Még két ráadás, az együttes ragaszkodott ahhoz, hogy ők bizony két órát fognak játszani, egy perccel se kevesebbet. És csak állsz, lassan elül a zaj, szétszéled a tömeg, mindenki izgatott, felajzott állapotban tárgyalja az eseményeket. Szinte el sem hiszed, hogy itt voltál, hogy megtörtént, és ilyen hamar elmúlt.
De igen, hisz itt vannak a képek, és az a bizsergés benned, ami még másnap is, sőt, nagyon

Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: