újabb események régebbi események további események
07:31
Tündér új bejegyzést írt a naplójába

Együtt írt valóság 2010, Feleségek.hu antológia

Tetkó minden mennyiségben

Úgy emlékszem, tíz éve kezdődött. Volt egy barátunk, aki tetovált. Akkor még nem érdekelt különösebben a dolog, csak tetszettek a minták más bőrén.


Férjem kacérkodott a gondolattal, hogy kellene egyet magára varratni, meg is tervezett egy nonfiguratív mintát, majd átvonultunk egy ismerős sráchoz, aki tetovált. Én csak kíséretként, hogy megnézzem és legyen valamiféle fogalmam arról, hogyan is készülnek ezek a gyönyörűségek.

Ki volt téve több újság, minták ezreivel, beköszöntött a bőség zavara.
Mert akkor már én is szerettem volna egyet, nagyon. Láttam, hogy nem vészes, senki nem halt még bele, gondoltam, legyen hát, jelöljenek meg, legfeljebb könnyebb lesz azonosítani, ha elrabolnának az ufók, vagy szatírok vagy bárki. Persze ez csak vicc, viszont már bizsergett a bőröm, rákívánkozott egy szépséges liliom-féle virágminta. Szigorúan fekete színnel, a színeset nagyon harsánynak találtam.

Míg életem párja elment harapni valamit (üres gyomorral senki ne tetováltasson!!!) addig nekem már fel is volt rajzolva jobb vállamra - karomra a liliom. Nem túl nagy ábra, 6 - 7 centi lehet, és elkezdte varrni a haver. Hogy milyen érzés? Nem szakadtam meg a nevetéstől közben, de ki lehet bírni. Pláne, ha nagyon akarjuk. Először olyan, mintha karcolnák a bőröd (végül is ezt teszik), aztán meg elzsibbad. Azt nem mondhatnám, hogy fáj, mert nem lenne igaz, bár volt már kellemesebb élményben is részem.

Nos, elkészült és fantasztikusra sikeredett, nagyon boldog voltam!
De a tetoválás már csak olyan, hogyha van egy, akkor kell még egy és még, még, még!
Bár ez nem mindenkire igaz, van aki megelégszik egy figurával, aztán élete végéig hordja.

Eltelt egy év, addigra még több újságot, képet nézegettem, és úgy gondoltam, eljött az ideje, hogy a lábamra, a bokám fölé is csináltassak egyet. Egy nonfiguratív mintával szemeztem, ami hosszában elhelyezve nagyon szépen, optikailag nyújtja a lábat. Ez is meglett! Soha nem bántam meg, jól mutat.

Itt a történetben ugrok azt hiszem nyolc évet, mert akkorra értem meg a következőre.
Nekem is és a férjemnek is tetszik, ha egy nőnek hátul a derekán van a tetoválás, sejtelmesen benyúlva a derékvonal alá, sőt a bugyi alá is. Sokan mondják, hogy a deréktetkó = kurvabélyeg. Lehet. Mégis, ha igényesen van megcsinálva, dísze a testnek. Szerintem.
Mintakeresgélés, kiválasztás, rajzolás, tervezés, hogy egyedi legyen, de megszületett. Egyiptomi motívum, kiegészítve férjem által tervezett nonfival, pont Ő rajzolta a bugyi alá benyúlós részt. Vaj' h mért??? Mert azt igazából csak ő fogja látni, hát olyan legyen, ami neki is tetszik.
Egy óra a kontúrozás, plusz két hét múlva három óra a színezés - satírozás. Ebben már pici halványkék és fehér is van, de nem feltűnő. Szülinapi ajándék volt ez a páromtól, tudta, hogy ezt szeretném.Ez már sokkal jobban fájt, mint az előző kettő összesen, de kibírtam egy hang nélkül. Csodaszép lett, egy művészi alkotás.
És, hogy lesz-e még??? Nem hiszem, bár soha ne mondd, hogy soha!


Ja és még egy: van egy kérdés, amit általában feltesznek a tetoválással kapcsolatban, amitől önként és dalolva ugranék ki az emeletről.

Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: