Együtt írt valóság 2010, Feleségek.hu antológia
Hortobágy
Hortobágy-1
Magyarország első természetvédelmi területe, mely az ott élő és átutazó madarak PARADICSOMA. Volt viszont egy rövid időszak, amikor több mint tízezer embernek maga volt a POKOL.
1950-1952.
Tudjuk, alig múlt el a háború, az ország romokban, mindenki a túlélésért dolgozott.
Nagyjaink fejében megszületett a NAGY TERV, mi leszünk a VAS-ACzÉL országa, na meg a mezőgazdaság fellegvára.
Ennek érdekében, na meg , hogy tiszta lappal induljunk, még a padlásokat is kisöpörték.
Összeült az OKOSOK tanácsa, elővették a térképet kijelölni, mi hol legyen.
Egyszer csak a LEGFŐBB OKOS rámutat egy fehér foltra, hogy az vajon mi!
A KISOKOSOK rögtön rávágták, ez a Hortobágy, és azért fehér, mert ott nem terem meg semmi, szikes terület, legfeljebb a marha érzi jól magát, az is nehezen.
A LEGFŐBB OKOS elszörnyedt. Ejnye Elvtársak, ezt nem engedhetjük meg magunknak. Azon dolgozunk, hogy jól menjenek a dolgok, és akkor itt van egy olyan terület, amit nem művel senki?! Ez nem mehet így tovább!
Próbálták mondani, hogy a föld nem terem, nem lehet művelni, mert kiül rajta a só, de a Vezérrel nem lehetett beszélni, "ezt a problémát meg kell oldani".
Jó jó, de hát kivel?- jött a következő kérdés. Ekkor már tényleg dühös lett a Nagy Vezér.
Kivel-kivel? Annyi okos ember van az országunkban, most mutassák meg, mit tudnak!
Na nézzük a listát!! Mert lista ugye az volt számos.
Mindenkinek volt szomszédja, valaki biztos akadt, akinek nem tetszett valami, vagy nagyon is tetszett a másik háza, földje, fel is jelentette íziben.
Megszületett a NAGY TERV, most már elégedett volt a Vezér.
A terv lényege az volt, összeszedik a listán szereplő embereket családostól, elviszik arra a területre, amit meg kell művelni, ráadásul az elhurcoltaknak nem kell sok minden, így ami megmarad, a nép javait fogja szolgálni.
Látják elvtársak, mennyi munkahelyet tudunk teremteni?- kérdezte a Vezér.
Látta az értetlen arcokat, így elmagyarázta, ezeket az embereket őrizni kell, mert ugye még akár el is szökhetnek, úgy hogy egy csomó embert kiképezünk rendőrnek, elmagyarázzuk nekik milyen fontos feladatot végeznek, örülni fognak, hogy ott lehetnek.
Kidolgozták a tervet, mindent egy napra időzítettek, és ez olyan jól sikerült, hogy senki nem tudott az egészről semmit.
------
Hortobágy-2
Augusztus 26-án nem véletlenül írtam meg "Az első emlékeim "c. kis visszaemlékezésemet. Akkor kaptam kézhez a "Száműzöttek a Hortobágyon "c. könyvet, mely az ott élő emberek visszaemlékezése ezekről az időkről.
Kíváncsi voltam, mennyi és mi maradt meg az emlékezetemben, bár még csak négy éves voltam.
Azóta elolvastam a könyvet, lassan, mert igen csak meg kellett emésztenem, de ajánlom