újabb események régebbi események további események
21:08
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
11:33
Arnold91 módosította a naplóbejegyzését
11:26
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
11:16
Tündér új bejegyzést írt a naplójába

Együtt írt valóság 2010, Feleségek.hu antológia

1952. június 24-ről 25-re virradó éjszaka, kb. fél kettő.

Nagy dörömbölésre ébredtünk, a klasszikus KINYITNI!!! parancsra mindenkiben meghűlt a vér. Nagyapám nyitott ajtót, akit azonnal a falhoz nyomtak, és 5-6 felfegyverzett ember rontott a lakásba.
Édesanyám elmondása alapján azonnal sírni kezdtem, erre közölték mindenkivel, ha nem hallgattatnak el, lepuffantanak.
Mondanom sem kell, Édesanyámnak innentől kezdve, ez volt a legfontosabb dolga, hogyan hallgattasson el.
Összetereltek mindenkit, végigrohanták a lakást, és közölték, hogy van egy óránk, amit az alatt az idő alatt össze tudnak szedni, azt elhozhatják magukkal, és semmi kérdezősködés, ha jót akarnak.
Édesanyám félve megjegyezte, hogy ő nincs is a listán, ő nem itt lakik, csak véletlenül van itt, közölték vele, akkor itt fog maradni, de csak ólommal kibélelve.
Ezek után már neki sem volt ellenvetése.

El sem tudom képzelni, hogy lehet ilyen körülmények között eldönteni, mit vigyenek magukkal.
Nagymamám egyből az ékszereiért ment, amit rögtön közöltek, hogy azt nem lehet elvinni, mert az az állam tulajdona, és ezt még nagyon sokszor közölték, ha úgy nézett ki, hogy valami értékesebb dolog kerülne a csomagba.
Ráadásul Nagyapám már nem volt valami egészséges, segítség nem volt, így nagy dolgokról szó sem lehetett.
Közölték velük, ha valamin aludni akarnak, ágyról gondoskodjanak, így két rekamié betét ki lett víve a ponyvás teherautóra, meg lepedőbe csomagolva ágynemű, ruhaféle.
A kamrába már nem lehetett bemenni, hogy ennivaló legyen összeszedve, csak amit a konyhában találtak, az lett eltéve.
Fél óra múlva megunták az egészet, közölték, hogy lejárt az idő, és már úgy is annyi mindent összepakoltak, hogy többre már úgy sem lesz szükség.
Feltaszigáltak a teherautóra, és elkezdődött ennek az éjszakának egy még borzalmasabb szakasza.
A teherautó egy kivilágítatlan pályaudvaron állt meg, azt sem lehetett látni, hol vannak, a vagonhoz tolatva kellett átpakolni mindent, ahol már mások is tartózkodtak.
Sokáig állt még a vonat, hallották, hogy egymás után jönnek a teherautók, megy a pakolás, de ők nem tudtak semmit.
Ez volt MISKOLC , 1952. június 25.

------

Hortobágy-4

A folytatás....


A sötétben megpróbáltak ismerkedni, de csak suttogva, mert nem lehetett beszélgetni.
Három-négy család lett összerakva, attól függően, kinek mennyi csomagja volt.
Volt olyan, akivel azért emberségesebben bántak, sőt volt akivel közölték, hogy a Hortobágyra lesznek kitelepítve.
Ez végül is a legnagyobb félelmüktől jobb volt, mert volt aki már Szibériát kezdett

Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: