újabb események régebbi események további események
17:22
Ilpaki módosította a naplóbejegyzését
17:21
Ilpaki új bejegyzést írt a naplójába
13:05
Mzxpzge regisztrált a weboldalra
08:03
Új cikk került fel a weboldalra
07:09
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
00:49
Gerardofub regisztrált a weboldalra
07:10
BruceGROGY regisztrált a weboldalra
06:44
Ilpaki új bejegyzést írt a naplójába
08:21
Ilpaki új bejegyzést írt a naplójába
22:27
fhntvjyCitle regisztrált a weboldalra
19:45
Kbhrzcf regisztrált a weboldalra
19:36
Ilona módosította a cikkét
19:35
TimothySleek regisztrált a weboldalra
16:48
Gaya új cikket töltött fel

Együtt írt valóság 2010, Feleségek.hu antológia

Egy a sok közül-Ami Belőle maradt

Álmodtam… Valamikor réges-rég, amikor a házak még az égig értek, amikor a fű zöldebb volt minden zöldnél, én pedig csitrisségemet kezdtem épp levedleni magamról, hogy a Nő átvegye a Kamasz helyét bennem…


Álmodtam… Valamikor réges-rég, amikor a házak még az égig értek, amikor a fű zöldebb volt minden zöldnél, én pedig csitrisségemet kezdtem épp levedleni magamról, hogy a Nő átvegye a Kamasz helyét bennem…
Tizenhat voltam és elégedetlen. Mindig. Folyton rohantam, hajszoltam a kis hülyeségeimet, amikor pedig otthon ültem volna, akkor a családi perpatvarok elől futottam bele a világba.
Azon a délutánon varrtam. Emlékszem, sok ruhát varrtam magamnak, kézzel. Ma sem értem, hogy volt türelmem hozzá, az örök rohanásomban. Talán, ahogy a tűvel szurkáltam az anyagot, és a cérna belefércelődött, maradandót alkotni vágytam. Mint mindig…
Egy ismerős lány kopogott be hozzánk, utcabeli csaj volt, nálam idősebb. Megkért, biciklizzem át vele a szomszéd faluba, mert az ő rég nem látott szerelme hazajött a seregből eltávozásra, és neki azonnal és feltétlenül látni szükségeltetik az ifjú embert. No, gondoltam, úgyis végeztem a varrással, s mivel semmi halaszthatatlan rohanásom nincs soron, megyek! Felkaptam egy szakadt farmer sortot, pólót, a hajamat befontam gyorsan egy vastag copfba, és bringára ültünk. Nem kellett, csupán negyed óra, és már meg is érkeztünk az ominózus helyre. Tekertünk az utcán, alkalmi barátném előttem, szabályosan, ahogy kell.
Persze nézelődtem, minden érdekelt akkoriban is. Észrevettem pár embert a fagyizó előtt, és felfigyeltem egy magas, szőke fiúra. Olyan kék szemeket azóta sem láttam… Na meg a mosolya… és egyáltalán, kitűnt a többiek közül, volt benne valami lazaság, valami más.
– Nézd, ott van! – kiáltott a leányzó, akinek alkalmi kísérője lettem aznap.
A kis társaságra mutatott. Talán három, négy fiú és pár lány állt ott. Egy pillanatra elbizonytalanodtam. Gondoltam, nem kellene nekem mindenáron odamenni, ahol az általam felfedezett szőke csoda is álldogál. Aztán legyűrtem a gombócot a torkomban, és természetes mosollyal az arcomon, odatoltam a biciklimet. Lett ám nagy meglepetés, amikor ismerősöm a szőkéhez szaladt, átölelte, megpuszilta, és láthatóan nagyon boldog volt.
Na, ez a vonat is elment… volna, ha a srác oda nem lépett volna hozzám!
– Szia, A. vagyok, még nem ismerjük egymást. – mondta, és adott két jól megfontolt puszit az arcomra. Muszáj volt válaszolni, mégis csak jól nevelt leányzó voltam.
– Szia, A.! Valóban nem találkoztunk még. Örülök! – nyögtem ki, és már menekültem volna, mert ismerősöm olyan pillantásokat lövellt felém, hogy azt hittem, menten rám szakad az Ég, annak minden teremtményével.
Ám a fiú rá se hederített, csak és kizárólag én érdekeltem. Hozott egy üdítőt, és beszélgettünk. Elmesélte, hogy ismerősöm nem a barátnője, csupán az volt, és ő hiába szakít vele ezerszer, a lány nem hajlandó elfogadni.
– Szerelmes… – mondtam.
– Én is… – felelte, és olyan komolyan nézett a szemembe, amilyet én addig sosem láttam. Kicsit meg is ijedtem, mert valami olthatatlan vágyat éreztem, hogy megcsókoljam, röpke egy órányi ismeretség után, de hát jól nevelt lány voltam…
Beszélgettünk sok mindenről, és rövid idő után rájöttem, hogy ez a fiú, ez a szívdöglesztően szőke, lehengerlően kék szemű, csodálatos mosolyú, ő nem más, mint Casanova leszármazottja, mert minden lány szinte a kegyeit kereste. Kivéve engem. Sosem szerettem beállni semmiféle sorba, a versenyzésről meg már akkor is azt gondoltam, hogy lovaknak való. Szolidan válaszoltam, ha kérdezett, és néha lopva megbámultam a szemeit.
Indulnunk kellett haza, de a kis társaság meghívott minket az esti buliba.

Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: