A lap 1989. július 5-i számában nyílt levelet közölt Szakonyi Gabriella, egy 1952-ben 5 évesen kitelepített közveszélyes ELEM tollából:

" Széles Úr!
Ön megfosztott minket, deportáltakat egy nagy illúziótól! Nevezetesen attól, hogy azt hihessük: akkor pozíciójánál fogva, külső nyomásra, kényszerűségből, de talán mégis valami kis szánalommal a lelkében hajtotta végre, közvetve, dicső vezéreink utasításait.
Azt hittük, hogy Ön látta az emberi nyomorúságok lépcsőfokait, a tehetetlen és ártalmatlan öregeket, a magukra hagyott, kiéhezett és retkes gyerekeket, az éhbérért agyondolgoztatott, elgyötört asszonyokat, a szerzett vese- és az elvesztett havibajokat, hogy látta a kút fenekén azt, aki beleugrott, mert nem értette, mi és miért történik vele.
Azt gondoltuk, hogy látta az aratást, érezte a 40 fokos hőséget, s látta az enyhítésre odavitt lajt-víz zöld lepedékét, valamint a barakok embertelen körülményeit, a disznóólak komfortját, amikben lakni kényszerültünk.
S azt is gondoltuk, hogy látta Berger bácsit is, aki ugyan túlélte a nagy Holocaustot, de az ÁVH-sok elvitték neki megmutatni az újabbat, a kicsit is!... Mondom azt hittük, hogy mindezt Ön is látta, és átérezte, csak nem tehetett ellene semmit... Most kiderült, hogy igen nagy a mi csalódásunk Széles Úr, mert elmúlt ugyan 38 esztendő, de az Ön véleménye és felfogása mit sem változott! Ezek szerint már akkor is, és még ma is úgy látja, az volt az egyetlen megoldás, s mi még mindig ELEMEK vagyunk, akik mellett Ön még az emlékezés erejéig sem állhat ki, mármint azok mellett, akik egyáltalán megmaradtak. Már humanitárius okokból sem lett volna szabad levelének megszületnie, ha egyáltalán ismeri ezt a kifejezést!
Be kell látnia, hogy ma igazi demokrácia van kifejlődőben. Okos, mértéktartó, toleráns emberek irányítják ezt a folyamatot, olyanok, akik tudják, hogy a születő új érdekében tisztességgel kell lezárni a múltat, hogy legalább megkísérelhessük elfelejteni.
Nagy gondolkodónk Bibó István mondotta: " A demokrácia annyit jelent, mint nem félni..." Én veszem a bátorságot, s ehhez hozzáteszem: annyit is jelent a demokrácia, mint nem fenyegetőzni!
Kívánom,élvezze jól megérdemelt, tisztes nyugdíját, hiszen megszolgálta, és legyenek könnyűek az álmai! "

------

Hortobágy- utószó

BÚCSÚ!


Ígértem, hogy lassan befejezem! Itt az idő!
Nagyon kifejező a magyar nyelvünk, a cím jelentheti azt, hogy befejezem, amit elkezdtem, jelentheti, hogy búcsúzom a szereplőktől.
Mielőtt ezt megtenném, írni kell még pár dologról.
Megfogadtam, elhatároztam, nagyon érzelemmentesen, csak a tényekre hagyatkozva próbálom bemutatni ezt a kort.
Kiderült, ez nekem nem lehetséges, úgyhogy nézzétek el, ha néha nem voltam csak tárgyilagos.
Volt olyan téma, amit nagyon fontosnak tartottam kiemelni, volt amin átsiklottam, pedig