racionális oka volt rá, és ezt meg is értem. A dolog pikantériája az én fejemben található, voltaképp a saját inkompetenciámon nem tudok felülkerekedni, ugyanis a párkapcsolataim szintjén mindig kellőképpen empatikusnak és ráérzőnek gondoltam magamat, valamint sosem éreztem, hogy túlzottan szex - centrikus lennék. Erre ma reggel azt kellett megtanulnom, hogy túl sok vér hagyta el az agyamat, és egyszerűen nem vagyok képes felismerni, hogy milyen az, amikor a feleségem valóban nem kíván (vagy kívánhat) szeretkezni velem. Erre mondják azt, hogy - elnézést a vulgáris kifejezésért - "csak a farka vezérli", és se lát, se hall? Erősen magamba kell néznem, hogy az vagyok - e, akinek eddig hittem magamat, hogy több vagyok - e egy ösztönlénynél, mert úgy soha nem akarnék szeretkezni a kedvesemmel, hogy ő nem akarja...

Nyilván nem drámai a helyzet, de kicsit - kicsit meglepődök, mennyi mindent kell még megtanulnom saját magamról...Talán ez egy jel volt, hogy észrevegyem, nem látok bele a másik ember fejébe...

Írta: barraqda