újabb események régebbi események további események
12:40
Zet válaszolt egy szavazásra
02:50
unpNkuqvhgqsAxe https://www.google.com/ regisztrált a weboldalra
12:38
Horoszkóp új bejegyzést írt a naplójába
12:02
Horoszkóp módosította a naplóbejegyzését
07:14
Tündér módosította a naplóbejegyzését
07:12
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
10:41
Infraredcff regisztrált a weboldalra
08:42
Pinokkió módosította a cikkét
23:19
Pinokkió új cikket töltött fel
08:30
RainMachineipk regisztrált a weboldalra

Együtt írt valóság 2010, Feleségek.hu antológia

Black Ice: A tyúkanyó

Esti "mese" vagy mi a szösszenet :-)




Black Ice: A tyúkanyó

Hol volt, hol nem volt, hetedhét országon is túl, élt egy nagyon szegény ember.
Olyan szegény volt, hogy szinte meztelenül járt a végtelen országúton, korgó gyomor által. Egyetlen értéke egy öreg tyúkanyó volt, de az olyan vén, hogy a százéves varjú is gyönyörűséges elvarázsolt naposcsibe hozzá képest. De annyira szerette, meg mégsem ette soha. Mikor az éj betakarta szegény atyánkfiát, a csillagokkal váltva meg mély álomba szenderült végleg...
Ámde bízza amint a tyúkanyó érezte a kihűlt test rideg tapintását, kotkodácsolva elindult a világba. Totyogott, mendegélt, és mindenhol kapirgált, még ott is ahol nem kellet volna. De betévedt a kerek erdő közepére, és elé állt egy medve.
-Végre élelem! Széttéplek! Felfallak bárki is vagy!-mormogta a hatalmas barna óriás emelve mancsát.
-Jaj! Jaj! Ne egyél meg drága mackótestvér! Nagy az én bánatom! Egyedül vagyok, kedves gazdám túlvilágon! Senki sem szeret e világon! -óbégatta a tyúkanyó jajveszékelve.
A medvének nagy a szíve és bármennyire éhes volt megsajnálta elengedte. Egy nap múlva varjak akadtak a hatalmas tetemre...
A tyúkanyó meg ment a sötét rengetegben.
Folyamatos kotkodácsolása, kapirgálása felkeltette az erdő figyelmét, hiába hitte azt, hogy a világ csak az ő szemétdombja. Hirtelen megmozdult előtte az avar, és előbukkant egy hatalmas kígyó.
-Szíííííííííí! Szívesen lenyellek egészben sssz.. - mély babonázó szemeivel folyamatosan lesve, sziszegte a hüllő.
-Jaj! Jaj! Ne egyél meg bölcsességek áldott szivárvány sikló csodája! Nagy az én bánatom! Egyedül vagyok, kedves gazdám túlvilágon! Senki sem szeret e világon!-sápította remegő tollakkal a tyúkanyó szinte alélt állapotban.
-Szííííííííí! Szép szavak ha nem lennék hidegvérű meg is hatódnék sssz..-lassan körbetekeredve szorítva beszélt a kígyó.
A tyúkanyó teljesen kétségbe volt esve, tudta a kígyó okos nála a rimánkodás hasztalan. Eszébe jutott megboldogult gazdája szavai: "Te olyan vén vagy az ördög is háromszor gyújtaná be a poklot miattad ha főzne!"
Mivel semmi saját gondolat nem született a fejében, ezt költötte át s mint saját tojását, büszkén fitogtatta.
-Én ismerem az örök élet titkát! Ha elmondom neked... Tovább élhetsz te is! Oly soká akár, mint maga az ördög!
Na erre a kijelentésre a kígyó is majdnem lenyelte a saját nyelvét.
-SZíííí!!! Súgd meg kérlek és sssz... szaladj mert még elengedlek!-szólt a kígyó.
Úgy is lett vígan kotkodácsolt ám a tyúkanyó! Olyan fantáziátlan halandzsát hogy megvolt minden benne, csak az Ámen hiányzott a végéről.
És elrohant szinte már repülve mintha azt is tudna. Nagyon megvolt magával elégedve...
Megszabadult a kígyótól, a medvétől, és Isten nyugosztalja szegény gazdája sem ette meg, mert szerette. Híre is ment ám az erdőben milyen fondorlatos tyúkanyó jár a sűrűben. A kis állatok szinte tisztelték a mókus magvakat, a kis édes ártatlan nyuszika szamócával kedveskedett neki.
Ő pedig már a saját himnuszát várta az erdő tündéreitől, amikor hirtelen a semmiből körbe

Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: