vették a farkasok...
-Jaj! Jaj! Ne egyetek meg igaz falkában élő csodálatos példányai az ordasoknak! Nagy az én bánatom! Egyedül vagyok, kedves gazdám túlvilágon! Senki sem szeret e világon! Ismerem a tudást, az ifjúság forrását bármit! Csak ne egyetek meg kérlek!!! - olyan szánalmasan és elkeseredve kotkodácsolt nem hogy a fák sírtak levél által, hanem a drága nyuszika is bömbölt torkaszakadtából...
A farkasok némán figyeltek...
A természetes ösztön ereje, és fürkésző tekintetük, szavak nélkül is beszéltek.
Lassan cserkészve ízlelve a félelem szagát, éhség által vezérelve jártak fel s alá...
Csend volt...
Ami megtörte ezt a biztonságot az egyik farkas üvöltése volt.
-Nézd már testvér egy beszélő tyúk!!! Ilyet már rég vacsoráztunk!
És a pillanat töredéke alatt a farkas falka széttépte a tyúkanyót...
Ahogy a szellő az utolsó véres tollat is elrepítette a farkasoknak se híre, se hamva.
A nyuszika is vidáman bandukol tova igaz rácsodálkozva, hogy egy kígyó miért folytja magát egy tócsába...
Az én mesém is rövidebb lett volna, ha a szegény embernek annyi esze lett volna...
Most nem az Úr asztalánál dalolna, hogy egy Újházi tyúkhúsleves, milyen jó volna...

Írta: Black Ice