Szerelem

Ma már mások a szokások és mások az elvárások is. Ma már együtt élés van és utána házasság vagy szakítás. Régen azt mondták a lány egyetlen vagyona, ha szegény - a szüzessége.


Amikor én férjhez mentem, nekem az első férfi az életemben a férjem volt. Konzervatív családban nőttem fel, így voltam neveltetve, és ez az egy kérése volt édesanyámnak, hogy annak idején ő is erre vigyázott, és azt kérte tiszteljem meg a férjemet azzal, hogy ő lesz első életemben. Megtettem. Ezt a mai napig nem bántam meg, bár már nagyon régen elváltunk.
Én mikor oda került az életem, hogy a saját lányomat felvilágosítsam, annyit mondtam neki, hogy minden férfi szeret eljátszani a lányokkal, de mikor nősülne, mind szűz lányt szeretne elvenni. Ezt az értéket csak annak szabad oda adni, akit arra valóban méltónak tartunk, és nem mindenkinek osztogatni, mert nem cukorka. Egy van és ezzel az eggyel kell beérni. Tehát jól kell megválasztani azt az embert, akivel ezt a kincset megosztjuk. Ráadásul, mivel nagy városban élünk és bérházban lakunk, mondtam inkább egyeztessünk dolgokat, és hozza fel a barátját, sem hogy a lépcsőház előtt és annak örömére nyomorgassák. Ne aláztassa meg önmagát. Így az ügyeletes barátja feljött, és fent beszéltek a szobába, és ott csókolóztak. Aztán mikor már oda került a dolog, akkor annak a férfinek adta, akiről azt hitte valóban szereti és megérdemli. Sajnos tévedett, mert a férfi mások előtt lejáratta és csúnyán beszélt róla, s ezek után végleg megszakadt a kapcsolatuk. Aztán megismerkedett végül is azzal a férfival, aki valóban az élete párja lett. Elvette feleségül és most boldogok. Készülnek, hogy mikor legyen unoka, és a lányom szeretné, ha megtanítanám az unokáimnak azokat, amiket nekik gyerekként. Azt mondja ne öregedjek meg, mert focizni kell a gyerekekkel. Megígértem meglesz. Legalább is remélem, majd eltalálom még a labdát akkor, vagy fel bírom emelni a lábam, hogy belerúgjak a labdába. A fiam is azt mondja vigyázzak magamra, Ő jövő évben nősül. Várom azt a napot is, és az unokákat onnan is. Az agyamban fiatalabbnak érzem magam, mint amennyi vagyok, de a szervezetemet, bizony nagyon rendben kell tartani már. Azért mindent megteszek, hogy fiatalos maradjak. Sokat mozgok és "edzek" , hogy a jó formám meglegyen. Olvastam egy bölcsességet, hogy egy bizonyos kor után az agyunkat és testünket kell edzeni és fiatalítani nem a bőrünket, mert az kevés, ha mögötte beszűkült és elavult gondolkodás mód van. Hát, akkor fel a fejjel és az edzőcipővel és gyalogolni, mozogni és valóban most elkezdeni a mozgást és edzést, hogy a labdát el tudjuk majd rúgni, vagy dobni és ne a botra kelljen helyette támaszkodni!!

Írta: Divi Éva