újabb események régebbi események további események
09:29
Ilpaki új bejegyzést írt a naplójába
08:41
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
08:39
Tündér módosította a naplóbejegyzését
11:16
cthubzyCitle regisztrált a weboldalra
21:43
Ilpaki módosította a naplóbejegyzését
21:42
Ilpaki új bejegyzést írt a naplójába
20:12
KeslarCitle regisztrált a weboldalra
17:22
JoshuaMUB regisztrált a weboldalra
13:43
Inhinc regisztrált a weboldalra
02:37
TeqwyFak regisztrált a weboldalra
14:45
BetChan regisztrált a weboldalra
21:27
Efdhtyp regisztrált a weboldalra
17:44
Fingerboardtyt regisztrált a weboldalra
06:27
Squiernjw regisztrált a weboldalra

Együtt írt valóság 2010, Feleségek.hu antológia

Boszorkányok pedig nincsenek

A fahasábok lángra kapnak, a tűz kérlelhetetlen lángnyelvekkel kúszik felém. Érzem a fojtó füstöt, ami már szúrja a tüdőmet.
- Neeee!!! -ébredek a saját kiáltásomra az éjszakában.
Csak egy rémálom. A hajam a tarkómnál csatakos az izzadságtól, a mellkasom csurom víz. Felkelek és kinézek a palota ablakán. Még parázslik a máglya elszenesedett maradványa az udvaron. Boszorkányégetés volt.
A palota kertjén túl a cirkuszosok sátrai mellett áll az óriáskerék. A sátrak fáklyái kísérteties árnyat vetnek a sötétben meg-megnyikorduló óriáskerék küllőire. A tigrisidomár a szélső sátorban alszik. Pompás férfi, de én sem vagyok szürke kisegér.
Mezítláb sietek a harmatos fűben a virágoskert felé. Amikor odaérek kioldom földig érő selyemköntösöm övét, ami a fűre hull. Meztelenül állok a telihold fényében. A rózsák bódító illata betölti a levegőt. Szirmaikból szakítok, és séta közben magam köré szórom a varázskertemben...

- Zöld fűvel és zöld fűzzel
fogoly lelkét elviszem.
Növeld szerelmét, növeld nekem,
ahogy nő a zöld fűzem...

Háromszor kántálom el a szerelmi kötést, ahogy ősanyáimtól tanultam. A kert rózsaszirmokkal van tele. A vágy átjárja testem, és megkeményednek a mellbimbóim, izzás indul hasam belsejéből, tűz járja át a csiklóm.
Széthúzom a tigrisidomár sátrának bejáratát, a holdfény az ágyára süt, simogatja izmos testét. Finoman végighúzom ujjaimat a mellkasán, és megcsókolom. Fűszeres, férfias íze megvadít.
- Hercegnő! - riad fel hirtelen.
- Nem! Most csak nő vagyok. Neked született nő. Szeress!
- Boszorkány... - suttogja, miközben magára ránt.
Testünk összeolvad, és érzem, ahogy a mellem hozzá préselődik, és a keménységét, ahogy a vágya reagál az enyémre. Erő és vad energia száguld az ereinkben.
- Kívánlak! - nyöszörgök a fülébe, és összerándulok a gyönyörtől, mikor az ujjával belém hatol. Még soha nem érintett így egyetlen férfi sem.
- Boszorkány - nyögi miközben lassan együtt mozgunk az ősi ritmus szerint.
- De még mennyire, hogy az vagyok! - gondoltam diadalittasan, és azután felrobbant körülöttünk a világ...

A tigrisidomárom meztelenül fekszik takaró alatt, lustán gyönyörködik bennem, én pedig a sátra bejáratát elhúzva a telihold varázslatos fényében.
- Gyere még ide kicsit! - kér meg, és én melléülök az ágyra.
- Mennem kéne, lassan hajnalodik.
Tisztában vagyok azzal... kezdetben a rabszolgájává akart tenni. Azt akarta, ne tudjak meglenni az érintése nélkül. Csakhogy úgy érzem, lassan a saját csapdájába esik, mert annyira megigéztem, hogy előbb-utóbb ő lesz a rab, a rabló helyett. Majd meglátjuk ki lesz kinek a rabja... Milyen veszélyes volt megfeledkeznie arról, hogy kivel is kezdett ki... A palotában persze egy szemérmes hercegnő vagyok, de valójában egy tűzrőlpattant boszorkánnyal áll szemben. Mindazzal az ősi tudással együtt, amit örökül hagytak rám az őseim. Kis butus... de pompás testű... izgalmas... ha ránézek tündérek táncolnak a hasamban... de most én irányítok...
Lehúzom róla a takarót, és nyelvemet érzékin végigjáratom a nyakán, majd megérzem, hogy újra végigkígyózik rajtam a vágy...

Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: