álmom, hogy Arnold herceg talán mégis életben van. Mindig erős telepátia volt köztünk. Előre megéreztem, ha levelet küldött, ha sietett hozzám, ha egyszerűen csak akart engem. Néha annyira fájt, hogy utánam sóvárog, hogy a vágytól majd eszemet vesztettem... Egyszerűen nagyon intenzíven éreztem őt... És tegnap újra rám tört az utána való kín, és éjjel eljött hozzám az álmaimban. Talán mégsem halt meg...

A távolból porfelhőt fedezek fel a kopár földesúton. A szívem hatalmasat dobban, és egyszerre érzek hideget és meleget... Ahogy közeledik a felhő, kiemelkedik belőle egy lovascsapat, az élükön Arnold herceg zászlójával...
- Istenem... add, hogy ne koporsóban hozzák vissza hozzám... - könyörgök, mint egy megtért boszorkány, de szétterpesztem az ujjaim, hogy távol tartsam a gonoszt.
Már nem kell sokáig várnom mire felismerem délceg, fekete szakállas alakját a tömegben. Ezer közül is felismerné a szívem. A kapuhoz siettem, hogy elsőként köszöntsem, mit sem törődve a női taktikázással. Sosem lennék jó taktikázó... de ha egyszer ő az életem...
- Arnold! - futok felé boldogan.
Arnold leugrik a nyeregből és hozzám siet, hogy átöleljen. A szája szomjasan tapad az enyémre. Én csak annyit érzek, hogy elhomályosul a tekintetem a lehunyt szemhéjam alatt, és nem állok meg a lábamon...
- Isten hozott! - szólalok meg, mikor végre levegőt is kapok.
- Szépséges boszorkányom, vártál rám?
- Igen... - válaszoltam lesütött szemmel, elpirulva a bűntudattól.
- És sok szívet törtél össze, amíg háborúztam? - kérdi.
- Ó, csak egyet...
- Azt még megbocsátom... Éjjel hagyd nyitva az ajtódat!
Forró bizsergés indul el az ölemben, csak a gondolatra is...

Feszülten figyelek, mikor hallottam a szobámba betérő lépteket...
- Kis hercegnőm... - suttog a sötétben Arnold herceg.
- Szerelmem...
Arnold mellém lép, én pedig türelmetlenül oldom ki a köntöse övét, hogy tenyerem alatt érezhessem sima, izmos mellkasát... Ekkor mohón megcsókol, és a lábam közé nyúl, hogy eljátszadozzon selymes fürtjeimmel...
- Mmmmmm..... - dorombolok.
Testemet ívben megfeszítettem, miközben ő a kezével apró redőimet ingereli, máris nedves és forró vagyok. Teljesen kinyílok neki. Zihálva az ajkamba harapok az izgatottságtól...
Az ágyra húzom magamhoz, és fölé térdelek, hogy lassan ráereszkedjek erős férfiasságára. Őrjítő érzés, ahogy betöltött önmagával, teljesen összeolvadtunk. Lassan, finoman mozogni kezdek rajta, és közben ő a duzzadó csiklóm simogatta. Gyorsítok, Arnold pedig a tenyerébe fogja a mellem, hogy megóvja.
- Lassíts! - könyörög...
- Most nem - tiltakozok, és még tovább fokozom a tempót, s amikor végül a testem hátrafeszül boldogan kiáltok fel, és érzem a testembe lövellő magját...
Azután fekszünk mozdulatlanul, és csak a szívünk dobbanásait lehet hallani, és érezni az édes lüktetést...
- Szeretlek te kis boszorkány...
- Én is... mindig szeretni foglak...

Kora reggel ébredek, Arnold herceg még mélyen alszik, fekete haja szétterül a párnámon. Fölé hajolok, hogy alaposan szemügyre vegyem régóta nem látott arcát. Nem sokat változott, amióta nem találkoztunk, talán csak a haja lett hosszabb és lebarnult. Úgy szeretem azt a