újabb események régebbi események további események
00:20
lumsefoGopy regisztrált a weboldalra

Balázs Gyula cikkei

össz. olvasottság: 44 átlagpontszám: 5.12

Rendezés: szerint

Rövidek IV.

Bánat Merő seb a szám: Némaságból fakadó Sajgó hús-virág Stációk A szerelem szült; Vágy növesztett; gyermekem Érlelt magammá. Egyensúlyvesztés A mosolyodon Egyensúlyozom minden Nap s beléd esek Álom? Elaludtam el- alvás után s ébredtem ébredés előtt. Centrum Mit szélre dobtam, Mind süvítve csapódott Középpontomba. Modernizmus Görbe tükörben Minden ferde (látszólag) Steril-egyenes Erósz II ...

Folytatáshoz kattints a cikkre
fel le
36 2 0

Alkoholiádák

Prológus Egy vodka, két vod- ka, három vod-ka, négy vod- ka… - öt…vod---ka…, hat…- - - Portrék: A szociális Egy pálinkányi időre szóba áll két sörnyi emberrel A felfedező …s lám, megismeri Hazáját, míg húsz métert Sejt és egyenest … A figyelmes „Háromnak látlak, Szeretett Kedves… Válassz! Melyiket üssem?” A filozófus Három üveg bor Után meg : hányja-veti A létet éppen (A) Galilei „És mégis ...

Folytatáshoz kattints a cikkre
fel le
41 2 0

Delíriumok (8.)

Delíriumok (8.) A túloldalon minden más. Szétporladó, fakó színek. Egyedül él ott egy bohóc, Ki nem kell most már senkinek. Kettétörött tükörbe néz, Az idővel játszik csupán. Kopottas, ősz hajába tapad A hamuszürke délután. Üres üveget lóbálgat És lejárt gyógyszereken él S ha elhagyja a vén házat, Önmaga körül mendegél. Nem vágyik pénzre, se rangra, Foszlott remény a zubbonya S ha kér, Istentől kéreget, De napfényt mégsem kap soha. Leoltották már ...

Folytatáshoz kattints a cikkre
fel le
41 3 1

Delíriumok (7.)

Delíriumok (7.) Fekete eső, ess csak, ess! Álomfaló, hiéna éj. Bennem élő esetleges „Jöjj hát!” – szólongat már a mély. Felruház a meztelenség, Testemen kesernyés szavak. Folydogál a fojtott szentség Egy rozzant, régi híd alatt. Álmodik a vézna nyomor, Kávébarna a szenvedély, Magába száll a ködgomoly, Mely lengén házfalakhoz ér. Lámpaernyőn lepke szárad, Az asztalon kék pirulák. Kicsapódik épp a század Egy likőrösüvegen át. Borvirágok ...

Folytatáshoz kattints a cikkre
fel le
51 5 3

Delíriumok (6.)

Számon mély seb a hallgatás. Mint macska, dorombol a csend. Most csillagos vicsorgással Mered rám a tátongó űr. Borotvált, kopasz angyalok Egy kopottas lavór körül Mossák szorgosan az idő Szövetéből a foltokat. Fűszálak verejtékeznek Okkersárga sóhajokat S a múlt szétnyíló hegéből Fekete orchidea hajt.
fel le
41 2 0

Delíriumok (5.)

Vörös posztó a téli ég, Finomtestű lidérc a szél. Rögeszmés fogadkozások Súlya alatt recseg a fagy. Borban fürödtek a szentek. Árokpart. Bősz mea culpa. Pár megtévedt hernyó-fivér, Ki hitte, hogy pillangó lett. Homlokomon kidüllednek A ráncokba bújt mondatok. S mint ők amott, esküdözöm, Esküdözöm, esküdözöm. Színtévesztő lettem, mégis Színt akarok vallani már, De minden szavam visszhangja Üvegcsörömpölés csupán. Belefeledkeztem ...

Folytatáshoz kattints a cikkre
fel le
43 1 0

Delíriumok (4.)

Beleremegek a rengetegbe, Arcom a semmibe mered. A nagy futóhomok éjszakában Száz kicsiny tócsa szendereg. Hideg vért isznak a szomjas vágyak – Pazar gyönyör, lomha magány. Árnyékként settenkedik az idő Egy kék mosoly túloldalán. Hamut szitál egy tűzfészek felleg, Elrepültek már a fecskék - Vesztükre szűk pupillába vesztek És szétfolytak, mint a festék. Lassan áramlik a nesz a csendben, A szív érdes fűszálon ül. S a szikáran álló út menti ...

Folytatáshoz kattints a cikkre
fel le
42 1 0

Delíriumok (3.)

Delíriumok (3.) Üres a tegnap, remeg a tér, Sápadt emlék a dunyhán a dér, Látomások, régi borok – Jajvicsorog, Jajvicsorog! Fejedelem ő, két fia van: Kocsonyás jövő, holt önmagam, Mélyemben mérgesen morog – Jajvicsorog, Jajvicsorog! Széjjeltép, összerak és megráz, Érzem, felszökik bennem a láz. Oktalanok már az okok – Jajvicsorog, Jajvicsorog! Hajó az ágy, tenger az álom, Boncolom magam ezüst tálon, Képzet rongyban látnok molyok – Jajvicsorog, Jajvicsorog ...

Folytatáshoz kattints a cikkre
fel le
44 4 0

Delíriumok (2.)

Ősi tóban hínár lebeg, Vízbe fúltak nyálkás haja, Rémálmoktól lázas beteg, Méregzöld az agg éjszaka. Fülleteg csend ül a tájon, A sziklákat árnyak marják, Csillag ég a láthatáron S úgy vöröslik, mint a skarlát. Borzas bokor sziluettje, Pufók varangy ül az alján, Nyirkos kelés lomha teste Zsenge füvek selyemhalmán. Lágy mohákon sóhaj reszket, Elbódító bánat-mákony, Ragadozó holdfény tesped Sötétlila áfonyákon… Ősi tóban hínár lebeg ...

Folytatáshoz kattints a cikkre
fel le
56 6 5

Delíriumok (1.)

Sötét álmok, torzult idill Jaj, a ködben valaki sír. Nyirkos földbe süppedt a most, Matatok egy üres dobozt. Remegő kéz, szakadt kotta, Zúdul az ár: vodka, vodka, Táncolok a dallamokra, Mit az őrület komponált. Csattog a csend, villan a szó, Mondanám, de nem mondható, Rátapad az árnyak mocska Hallucinált angyalokra. Kéne, kéne, gyorsabb és több, Felhergeltem az ördögöt Mit tehetnék? Mit akarjak? Mindenhol csak varjak, varjak ...

Folytatáshoz kattints a cikkre
fel le
54 6 2

Altató

Vén csendesség, ne szólj most rám, Ne hergeld bennem a múltat, Békességed hozd csak hozzám, Mélységedben letisztultat. Balzsamozd be fáradt fejem, Mosd le rólam az út porát, Lehessek majd fejedelem Megtisztultan menni tovább. Dúdolj nekem csillagokról, Mikben éji titok reszket, Dúdolj s emelj ki a „most”-ból - Vedd le rólam a keresztet! Vén csendesség, ne szólj most rám, Ne hergeld bennem a múltat, Békességed hozd csak hozzám, Mélységedben letisztultat.
fel le
51 9 5

Önarckép (2006)

Ez az arc huszonhárom éve néz rám,rnMikor a tükör előtt állok némánrnÉs érzem, hogy örvénybe taszít a mély,rnAmint látom delejezve, hogy itt-ottrnFelszínre vet száz mélytengeri titkotrnA tekintet, melyben ágyat vetett az Éj.rnrnS a szemöldök szép, boltíves pereménrnFáradt nyugalommal csillan a remény,rnMely felett őrt áll a széles, nagy homlok,rnMint ahogy megóvják a tölgyfalombokrnA madarat is, ha elpilled szegény...rnrnÉs a száj húsos és vörös, mint a bor,rnMiben termékeny nyarak emléke ...

Folytatáshoz kattints a cikkre
fel le
45 6 1

Megriadt az erdő zúgni...

Megriadt az erdő zúgni... Megriadt az erdő zúgni, A tavak mélyükbe vesztek, Nagy csöndekbe bújt a világ, Mikor látta, ölbe veszlek. Mintha világégés készült Volna, úgy bukott le a Nap, Kezem az arcodon játszott És aztán megcsókoltalak. Nem létezett már az idő Minden szín fehérbe sápadt, Csak Te színesedtél egyre, Ahogy téptem a ruhádat. Morajló tenger lett az ágy S mi lettünk rajta fergeteg, Érthetetlen erők lökték Örvénylésbe a testeket. Aztán elcsitult hirtelen, Eljött a mély, ájult álom S ...

Folytatáshoz kattints a cikkre
fel le
86 4 6

Hagyaték

Én úgy szólok, hogy a szám nem nyílik szóra, Hangszerem hangtalan dalokat dalol S rám borul az éj, mint az utazóra, Kit holtak hangja igéz a föld alól. Nyirkos hideg lengi körül magányomat S tudom, rám nem köszönt már többé a nappal. A sáros földbe temettem el álmomat És egybekeltem a tűnő alkonyattal. Rézszínűvé vénültek bennem a vágyak, Szememben a bánat mérges virága nő, Rabja vagyok a Szépség vad sikolyának, Mit felzenget egyre a szétfoszló idő. S mit tehetnék? Magam is a ...

Folytatáshoz kattints a cikkre
fel le
77 8 10

Nélküled...

Nélküled fakóbb s hidegebb A kora őszi fény, Nélküled pokol nyílik az Őszirózsák tövén. Nélküled üres kút szívem, Ezer árnyék marja, Nélküled felrezzenek a Legkisebb morajra. Nélküled nehezebb a föld És nehezebb a hit Nélküled nem érthetem a Lét mélyebb titkait. Nélküled síri csend az éj És robaj a nappal Nélküled gyásztáncot jár a Csend az öntudattal. Nélküled szemem partjait Zúgó könnyek mossák, Nélküled azért élek, hogy Eljuthassak hozzád!
fel le
84 9 12

A hét lovas

Ragyogott hét tüzes paripájuk, Hét tüzes paripán érkeztek éjjel, Villám volt tekintetük s ruhájuk Suhogott a rideg északi széllel. Szó volt a kardjuk és lesújtottak, Kettészelték a Közöny kőszobrait, Meddő földbe vérrögöket szórtak: Eljövendő rózsakertek magvait. Arcukon a Hold ezüstje égett És kihűlt szívekbe vágtattak tova, Magukkal vitték a Messzeséget, Hogy lehessen új Időknek otthona. S a vérrögök mozdultak a földben És hirtelen újult erőre kaptak, Bár az elnyomástól ...

Folytatáshoz kattints a cikkre
fel le
57 3 2

Az utazó

Éjszaka van. Idő az ittas viadalra. A beborult eget bársony-sejtelmek tépik. S kilenc Szépség jön, hogy emberét elragadja Fényes látomásokért a hetedik égig. Arca eltorzult ábrázatát felfedi hát, Hogy terheit az éteri szentélyhez vigye. Lobbanó láng fűti megfeszült izomzatát S ajándékért remeg – hisz nincsen már senkije. Suttog s ájulás cseppje gyöngyözik homlokán, Pupilláját már új kábulat tágítja ki. S tisztult lélekkel áll a végtelen hegyfokán, Hol megelevenednek a rejtelmek ...

Folytatáshoz kattints a cikkre
fel le
43 4 1

Fekete

Nem kellenek most a rímek - Belefeketedtem a magányba. Dallamtalan és rideg lettem, Mint az októbervégi esők S a novemberi csendek. Homlokomon a kivéreztetett lehetőségek Ráncokká üszkösödnek s a hajamba gabalyodott Nehéz gondolatok lassanként kibomlanak S lehullván komorítanak komor árnyakat. Az élet könnyed örömei szétperegnek S mint a hamu, elkenődnek a levetett ruhákon Az elszalasztott csodák koszfoltjaiként. Délutánokat álmodom és estéket ébredek, Emlékeket lélegzem (; s ha ...

Folytatáshoz kattints a cikkre
fel le
52 2 3

Krisztus

Pilinszky Jánosnak Most minden néma. A szűrt napfény A padlóra csobban, szétfolyik, Majd elszivárog emlékeim Hajszálrepedéseiben. Nehéz bútorok csendje üli Meg a szobát. Rezzenéstelen Figyelem, amint lelkem lassan Elhal a szavak Golgotáján. Felsóhajtok. „Elvégeztetett!” S tollam a sötétlő időbe mártom.
fel le
55 4 3

Töredék

Ez voltam én: képzelt kertek Elátkozott hercege, Kit egy októberi éjjelen Durva betonfalak és éhes hiénák közé Vetett a sors álmokat vajúdni. Bemocskolt szavaktól piszkosan jártam Összehordott anyageszmék szemétdombján S a szilánkosra tört üvegek visszfényében Elveszett istenségemet kerestem.
fel le
45 1 1
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: