Kérdezd a férfit
Miért nem szocializálják a nőket már késő gyermekkorban, illetve kora felnőttkorban arra, hogy a férfiak a legnagyobb szerelmüket is megcsalják, ha együtt élnek huzamosabb ideig? A gyereklánynak okozott csalódástól félünk mi: szülők, pedagógusok..., ami az ideális apa-képet zúzza netán darabokra, vagy inkább kitesszük őket is saját önámításunknak egy életre szólóan, védtelenül; és annak a megpróbáltatásnak, ami egy idilli házasságban szinte biztosan megtörténik?! Szignifikánsan döntő többségben a férfiak "szerválnak elsőként". Ti/Önök pasik/férfiak, miért nem valltok színt? Túl sok kakaó kell hozzá? Bátorság? Gatya fel, nem csak le?
| Felhasználó | Válasz | Dátum |
|---|---|---|
| Kérdező | ELNÉZÉST, HOGY KÖZBESZÓLOK, DE A GYAKORLATBAN NEM A KÉRDÉS A NEHÉZ, HANEM ÁLTALÁBAN A VÁLASZ! NEM FEMINISTA FÉRFIGYŰLÖLŐ MOZGALOM INDÍTÁSA VOLT A CÉLOM. TÁVOL ÁLLJON TŐLEM! SŐT! ELLENKEZŐLEG! NAGYON SOK RENDKÍVÜLI FÉRFIT ISMEREK, RENDKÍVÜLI CSALÁDAPÁKAT, CSODÁS FÉRJEKET, TÁRSAKAT, BARÁTOKAT, SOROLHATNÁM. CSAK SZUPERLATIVUSZOKBAN LEBEGNÉK. VOLTAM OLYAN MERÉSZ, HOGY FELVETETTEM EGY LATENCIÁBAN ÉLŐSKÖDŐ "VALAMIT", AMINEK NEM VOLT TÚL SIKERES RÉSZEMRŐL A PONTOS INTERPRETÁLÁSA, DE LÉTEZŐ JELENSÉG, AMIT NEM MINDEN PÁR TUD ILYEN FRAPPÁNSAN MEGOLDANI, MINT TI/ÖNÖK, KEDVES PONTOZÓK, ÉS VÉLEMÉNY ALKOTÓ FÉRFIAK! KÖSZÖNÖM AZ ÉRDEKES HOZZÁSZÓLÁSOKAT, IGEN TANULSÁGOSAK! SZÉP NAPOT MINDENKINEK! BUJTIZSU |
2010. június 3. 14:22 |
| John Saxon | Igaza van Barraqda -nak. Nem értem miért ez "trend", hogy ezen dolgokat eleve kész tényként kezelik a nők. Olyan állandónak amivel számolni kell egy képletben. Ezen esetben viszont szintén érdekes, hogy itt sem veszik figyelembe ezen dolgok ellenkezőjét illetve azt sem, hogy van olyan, hogy ez nem létezik. Anélkül, hogy meg kívánnám sérteni a kérdezőt... nos, talán ez az egyik baja a dolgoknak, hogy a nők már eleve látensen erre számolnak. S mint tudjuk a bogár ha befészkelte magát az agyba....s jönnek a logikusan kiszámitható következmények. Az ártatlanak ható "érdekes " kérdések, enyhe majd nagyobb viták, s el lehet érni azt, hogy bekövetkezzen az, amire addig a pasi még csak nem is gondolt. S akkor ugye meg lesz a boldog - fájdalom: hát ugye.... ez se különb... Szóval azt hiszem óvatosan bánnék én ezzel a kérdéssel. |
2010. június 3. 10:18 |
| barraqda | Véleményem szerint ez megint csak egy túlbonyolított kérdés. Semmi sincs kőbe vésve. Mint ahogy nincs jogunk pálcát törni az emberek feje felett, ugyanannyira nincs jogunk eldönteni, hogy ez meg az hűséges, vagy épp fordítva: hogy ez meg az nem hűséges. Annyira nagy divat lett teljes vállszélességgel kiállni amellett, hogy "márpedig hűség nincs". Elfelejtettetek valamit. Minden éremnek van másik oldala. Annyit beszéltek az egyik végletről, de mi a helyzet a másikkal? Mi van akkor, ha "nem csalom meg anyátokat"? és ezt nem a te szemetekben akarom megjátszani... hanem, ha tényleg így van? Ha csak én tudok róla? Ennyi. Legjobb tudásom alapján, szeretetben fogom nevelni a gyermekeimet, ha lesznek. Onnastól fogva pedig rajtuk áll, miben hogy fognak dönteni, ha ragad rájuk valami, büszke leszek, ha pedig nem, akkor ez van, majd kialakítják a saját életüket. Én csak utat mutathatok nekik, de rajtuk áll, hogyan használják fel. Letolom a nadrágomat anyunak - gatya le... És felhúzom, ha kell. Egyetlen dolgot megtanultam már egy ideje, ha lehúztam a nadrágomat, akkor fel kell vállalnom. Nem minden férfi disznó. Nem minden nő áldozat. vannak áldozat férfiak és disznó nők. És ha mázlink van, akkor mindketten sikeresen ártatlanok maradunk. ennyit erről.. | 2010. június 3. 02:47 |
| Pinokkió | Vannak ilyen okosságok: jobb későn, mint soha... , a jó pap is holtig tanul..., az okos a más kárán, a székely ember jánya a magáén tanul... Akkor mit is siettessük az elméleti tudást, a gyakorlati ismeretek megszerzése nélkül? |
2010. június 3. 00:37 |
| Lakyluck | Az imun rendszerünk a legjobb hasonlat. A korábbi támadások ellen a későbbiekben aktivizálódik. A lányaimat is folyamatosan igyekeztem rávezetni az emberi gyarlóság ismereteire, a férfi és a nő testi, lelki működésének a mechanizmusára. Nem gondolnám, hogy sok meglepetésben volt részük. |
2010. június 3. 00:09 |
| Kérdező | Én is Veled. Válaszod lenyűgözött. Őszinte, frappáns, és csupa igazság. Mégis, a kérdés létező problémát vet fel, és nyilván igazad van, de akkor, hogyan...? Meg lehet tanulni úgy szeretni, hogy nincsenek feltételek (nem a szélsőségekre gondolok), hiszen az maga a SZERETET, ami feltétel nélküli. Azonban, hogyan lehet megtanítani a gyermeket "szépen", (feltétel nélkül) szeretni? Hogyan lehet megtanítani a megbocsájtásra? Illetve rávezetni a konzekvenciára, hogy hű maradhasson Önmagához (is).. .na persze, nem bólogató bábukra gondolok, akik mindent eltűrnek...! | 2010. június 2. 21:56 |
| matyómacsó | Talán azért, amiért a kicsi gyerekeknek sem mondjuk el először, hogy nincs is Mikulás, az ajándékokat mi vesszük. Egy hamis illúziót keltünk bennük a tökéletes világról, kapcsolatról, ami eleinte még akár tökéletesen is működik. Aztán meg, mikor a lánygyerek már nagyobb, hülyén jönne ki, ha azt mondanánk neki, mi férfiak: "Figyelj kislányom, minden férfi disznó, a férjed majd meg fog téged is csalni, hisz én is megcsalom az anyádat." Higgye csak továbbra is, hogy van Mikulás... :-) Ja, hál' Istennek, fiaim vannak. Egyébként szerintem ez az egyik (ha nem a) legjobb kérdés ebben a rovatban, szívesen elbeszélgetnék róla veled. |
2010. június 2. 21:47 |
