10.000. cikk!
2015. április 26.
Boldogan és büszkén jelentjük be, hogy Müszelia részeges cikke, ami a Piás és mólés címet viseli a tízezredik a Feleségek.hu oldalon!
Ugye mindenki ismeri a mi Müszéliánkat? Nos, ő az, aki általában vagy bosszantja az embert a beszólásaival vagy megnevetteti, de a legritkább esetben sem hagyja hidegen. Én személy szerint nagyon csípem, mert velem mindig aranyos és kedves, de néha vannak olyan elmés-csípős odamondásai, hogy ezt tanítani kéne. Müsziről sok mindent elmondhatunk csak azt nem, hogy írásai szokványosak, sablonosak. Nem olvastam mástól még csak hasonló stílusban sem, egyedi és utánozhatatlan. Csak annyit tudok mondani, olvassátok, olvassátok, olvassátok Müszéliát!
Szóljon most Heinrich Heine verse Müszéliánknak!
Heinrich Heine: Egy bűvös áprilist...
Egy bűvös áprilist éltünk át, ő meg én,
a szerelemnek oly kábító kezdetén.
Ó, emlékek! Idők! Órák! Ti rég lepergők!
Fogva egymás kezét, együtt jártuk az erdőt,
míg szívünk különös mámortól remegett.
Elhagytuk az utat, ösvényt pillantva meg,
majd az ösvényt, hogy elcsatangoljunk a zöldben.
Az ég az ő csodás szemétől tündökölt fenn,
Szeretlek! - mondta, és lelkem megistenült.
Egy forráshoz közel, néha mellettem ült.
Keblét ágak előtt, ó, hányszor feltakartam!
Te, ha pirulva is, márvány-najád alakban
fürdetted tejfehér, mezítlen lábadat.
S mentünk álmatagon. Úgy tetszett, mintha csak
a százszorszépek, ellepve körül a földet,
a boglárkák meg a félrebújt télizöldek
s friss szulákok, miket tiszta víz öntözött,
e kis virágok ott szájam s szájad között
váltott csókok, amik aláhulltak az útra,
míg mentünk, te meg én, és irigykedve súgta
a zord barlang, a vad bozót s a meztelen,
fekete sziklakő: Mit szól az estelen
a szűz tekintetű, a csillagos Diana,
ha az erdő füvét összetaposva látja?
/Ford.: Kálnoky László/
A bejegyzést írta: Tündér
Hozzászólások
időrendi sorrend
Milyen szép gesztus ez tőled! Ezt köszönöm a magam nevében, mert a versed is megfogott, még ha egy rész lemondására az írónő fel is szólított, szerényen, bár őt nem ilyennek ismerem... a kegyelemdöfés nála nem is oly ritka.
Szeretem az írásait, mert belőlük a természetet más oldalról ironikusan közelíti meg, élcekkel teletűzdelve, egyedi stílusában, hogy ezen a téren mi minden kedvtelése van, megismerhettem...
Olvasom az írásait másokat sem kihagyva, mert egyedien vannak a cikkek megírva... Ebben utánozhatatlan, de belőle is csak egy van, őt magát általuk nem ismerem..., de attól még kedvelhetem.
Puszi,
Éva
szia Tündér!
megfogadom a tanácsot, ezentúl nemcsak írok, de el is olvasom magam.
ami a keblek feltakarását illeti, hát, jobban jársz, ha lemondasz róla.
Olvass Müszéliát! A többit kihagyhatod... :D
Szeretünk!
Pussz,
Tündér
megfogadom a tanácsot, ezentúl nemcsak írok, de el is olvasom magam.
ami a keblek feltakarását illeti, hát, jobban jársz, ha lemondasz róla.