2 hét van Karácsonyig

2023. január 14.

Vissza a naplóhoz

2022. december 10.-i jegyzet:

Az ajándékvásárlás letudva, mivel csak 2 embernek kellett vásárolnom. A többieknek nem vettem semmit, mert egyrészt ők sem szoktak gondolni rám, másrészt nem is érdemlik meg. Nem mintha a fater megérdemelné, de ő az esetek többségében megajándékoz. Mondjuk tegnap közölte, hogy jó drágák voltak az ajándékaim. Mindennel ezt csinálja. Mondtam neki most is, hogy akkor nem kellett volna megvenni, vagy pedig ne dörgölje az orrom alá. Az övéi sem voltak épp' olcsók, de én nem toltam ezt a képébe. Mindig mondom, hogy nem kell drága ajándék (ő is csak azért azt kapja, amit, mert tudom, hogy akart magának venni), sőt, semmilyet sem várok, mert egyrészt utálom, ha áldoznak rám, másrészt nem is az (volna) a lényeg. Őt is leszarja a család, de ő foglalkozik velük és még ajándékot is vett, pedig nagyon mondta, hogy nem fog. Ő sosem kap, de mindig vesz. Na mindegy, megvannak az övéi és tegnap meghozta a futár a Gabiét is. Nem volt egyszerű kigondolni, mert eleve nem vagyok jó az ilyesmiben, meg mindene megvan, de azért sikerült találni és remélem hasznát fogja venni. A bundás bagázs sem marad ki, kapnak játékot. Ők tényleg megérdemlik az ajándékot.
Nem lesz svédasztal, mert minek? Vendég nem jön, nekünk meg jó a rizs + hekk kaliberű kaja, szóval nem egy főzelék, de nem is valami Gordon Ramsey-féle holmi és még valami sütemény lesz, szóval ráérünk kigondolni. Fa nem lesz, mert az ezeréves műfenyőt ki kellett már dobni, újat meg nem akartunk venni, mert ebbe a közegbe nincs kedvünk állítani. Akart élőt az öreg, de aztán ő is azt mondta, hogy ide minek? Remélhetőleg a légkör idén is békés lesz, meg eszünk egy jót, aztán annyi és elvileg megyünk át az Ildiékhez. Nem értem minek, de fater szerint legutóbb szívélyesen fogadták. Ez akkor már semmissé teszi a sok szemét húzást, meg beszólást? Az pozitív, hogy itthon nyugalom szokott lenni, mind a ketten igyekszünk nem morogni, meg egymást sem öljük. Máskor sem kéne, de ilyenkor pláne nem. Az elmúlt 2-3 napban egész' normálisan is képes volt beszélni velem és ettől nyilván én is máshogy viselkedem, máshogy reagálok, teljesen higgadt vagyok ilyenkor. Vannak persze bicskanyitogató kijelentései és húzásai, de most nem az van, hogy folyamatosan mufurc és tök normális stílusban feltett kérdésre, vagy kijelentésre is úgy reagál, mintha az ember bűnt követett volna el, hanem normális stílusban is képes hozzámszólni, meg reagálni. A fogadott Tesómmal továbbra is jól működik a kommunikáció, minden oké, baromkodunk is sokat, szóval ezen a téren legalább nyugodt lehetek. Mindig gondolunk a másikra attól függetlenül, hogy nem tudjuk egymást személyesen megajándékozni, úgyhogy már az ő - virtuálisan is átadható - ajándéka is majdnem készen van. Nem várom már a Karácsonyt, amióta minden olyan feltétel megszűnt, ami élvezhetővé tette, viszont feszült sem vagyok tőle. Jön, aztán majd megy. Elleszünk itthon nyugalomban, kajálunk és ennyi. Régebben jó Karácsonyaink voltak. Míg a balf@sz Laci a képben volt, addig nem, de 12 éves koromban ugye visszajött a fater, akkor költöztünk be Palotán abba a 6. emeleti lakásba és ott szerettem élni, meg a légkör is jobb volt eleinte, a Karácsonyok is jól teltek. Anyu sütött-főzött, mi a húgommal a lakás díszítését kaptuk feladatként, aztán a fát közösen 4-esben, de legalább 3-asban díszítettük fel. Jöttek a Hajniék is (régi családi barátok) és körbeültünk egy kinyitható asztalt, úgy ettük közösen a jó kajákat, közben beszélgettünk, aztán az anyu által bevezetett ajándékkeresősdit játszottuk. Eldugdosta őket és aki elsőként találta meg a sajátjait, az kapott egy plusz meglepetést. Emellett voltak ügyességi játékok is rengeteg bénázással és persze röhögéssel. :-D Jó volt a légkör. Elmúlt ugyan, de részem lehetett benne és ez a lényeg! Sokmindennel vagyok így és ez segít feltöltődni, mert van miket elővenni és élvezni azokat az emlékeket.

A bejegyzést írta: Arnold91