2022

2023. január 17.

Vissza a naplóhoz

2022. december 31.-i jegyzetem:

Ez az év szódával elment, mert ugyan idén is kijutott a fosból, volt azért jó is benne, így az némileg kompenzálta, szóval nem volt olyan gázos. Olyan az agyam, akár a szita, de pár dolgot fel tudok idézni.

- Februárban visszatért az életembe a fogadott Tesóm, ami nagyon nagy örömöt okozott és jótékonyan hatott mind a mentális, mind a fizikai állapotomra. Azóta ismét könnyebb élni és ismét van motivációm a küzdelemhez is, meg a napi tevékenységekhez is.
- Március elején elment az Oszkár, szerencsétlen még 2 éves sem volt. A többiek megvannak szerencsére. A Dani miatt ugye volt nemrég egy kis aggodalom, de Istennek hála azóta teljesen rendbejött.
- Nagyjából április végétől kezdődött meg a remisszíó, aminek ideje volt, mert előtte pokoli rosszulléteim voltak, a 'fekete csuklyás alak' is bepróbálkozott ismét, de újfent megmondtam neki, hogy eltévesztette a házszámot és úgy tűnik megértette, mert mint látszik, továbbra is rontom a levegőt. Párszor volt még visszaesés, de nem túl durvák és június óta nyugi van, görcsroham is alig volt idén, leszámítva azt a rossz időszakot, de amint remisszió állt be, azok is abbamaradtak és csak elvétve jön. Hízni nem sikerült jelentősen, de legalább van étvágyam (most mondjuk pont nincs, mert benyaltam valami vírust), ha nem is mindig eszem ki a hűtőt. A ketyegőm is sokkal jobban viselkedik (leszámítva az elmúlt napokban történteket), mert ugyan megvan a szokásos tachycardia, ha mozgok (esetenként fekve is felpörög), de nincs az a rossz állapot, ami év elején volt, fel tudok kelni, nem vizesedett be a mellkasom sem azóta, stb. Mondta ugyan a doki, hogy tud javulni a pumpafunkció, de azt nem reméltem, hogy ha tényleg javul is, tartósabb lesz. Légszomj, váll-/kar-/mellkasi fájdalom befigyel időnként, de nem olyan durván. Időnként (főleg frontokkor) érzem a gyakori pitvarfibrillációt, meg az extrákat, de egyelőre még ez sem vészes, mert pár nap után enyhül, van hogy el is múlik. Jól jön ez az elfogadható szint, mert még mindig nem kerültem műthető állapotba, mivel nem sikerült jelentősen hízni. A hányinger esetenként elég erős és vannak napok, amikor a kajálás nem igazán megy, de utána újra jobban vagyok. A lényeg tehát az, hogy tartósan nem estem vissza 8 hónapja és remélem még egy darabig nem is fogok! Ilyen hosszú remisszió rég' volt.
- Júniusban befeküdtem az egyhónapos, intenzív pszichoterápiára. Nem jutottak velem sokra, mert túl erősek a védekezőmechanizmusok, de azért nem volt hiábavaló az ottlétem, ugyanis tanultam és megértettem pár dolgot.
- Szeptemberben újra bementem, hátha egy újabb nekifutás meghozza a várt eredményt, de ismét nem fogott rajtam a terápia. Gőzöm sincs, hogy alkalmatlan vagyok-e rá, vagy csak fel kéne puhítani a páncélt, amit magam köré növesztettem.
- Október végén megszületett az unokaöcsém lánya. Nem vagyunk kapcsolatban, szóval csak tudomásul vettem.
- November végén volt 1 éve, hogy az Öcsém elment. Még mindig nem érzek igazi gyászt, talán nem is fogok, de ettől függetlenül szerettem és hiányzik.
- Most decemberben kiderült az unokaöcsém betegsége, én pedig a 8. olyan hónapot élem, amikor remisszióban van a kórság. Így év végére még befigyelt ez a kis kórházi látogatás, de ennyi belefér, mert hónapok óta nem volt gond.

Beszedtem valami hányingert, hascsikarást, torokgyulladást, hurutos köhögést, étvágytalanságot, hidegrázást, émelygést, gyengeséget okozó élvezetet. Fateromnak is ez a baja állítólag, azért küldte be maga helyett az Ildit, aki közölte velem, hogy ők már vagy egy hete benne vannak. Remek! 26.-án voltunk náluk és nem szólt, hogy betegek! Most is lazán bejött betegen. Mondjuk maszkban kell lenni, úgyhogy elvileg nem szórta szét a cuccot, de nekünk szólhatott volna 26.-án, hogy ne menjünk át. Állítólag a fater lázas is. Én egyelőre nem vagyok.

A bejegyzést írta: Arnold91