3 éves lett a bundás csapat 4 tagja
2023. május 12.
5 lenne, de ugye szegény Oszkár már nem él. Ettől függetlenül ő is a fotóra került, nyilván. Remélem ez a 4 miniterrorista (amúgy nem, zömmel jól viselkednek) hosszú életet fog élni, a szüleikkel együtt.
Lina - Kezdetben úgy tűnt, hogy nem fog életbenmaradni, de sikerült némi cumisüveges, tápszeres rásegítéssel kikupálni. Neki volt a legélesebb, legerősebb a hangja és ez azóta is így van. Ő az egyetlen, aki nyugton képes aludni mellettem (vagy épp' rajtam). :-D Már ha jut nekem is hely, mert természetesen a matrac közepére fekszik és nem is hajlandó odébbmenni, nekem kell odébbpakolni. Követeli, hogy felvegyem és ha valami miatt nem alkalmas, rámugrik és lóg a ruhámon. :-D Ha nagyon élvezi a simogatást, ciripelő hangot ad dorombolás közben. Keservesen nyávog, ha épp' nem tudok vele foglalkozni, amikor szeretné. Viccesen iszik.
Lulu - Ő a legkisebb. A Lina volt az, de már túlnőtt rajta ő is. Állandóan dorombol, meg hízeleg és szintén zokon veszi, ha épp' nincs időm vele foglalkozni. Szeret legyekre vadászni, magyaráz nekik. Szokása az alomtálca szélén egyensúlyozás, majd onnan lezúgás. :-D A hajnali zajongás egyik forrása ő szokott lenni. Szeret a frissen cserélt alomba belevetődni és hemperegni benne, teljesen bepörög, ezerfelé repítve az alomszemcséket.
Hamu - Olyan, mintha lenyelt volna egy hangtompítót, vagy mint akit bezártak volna a szekrénybe és onnan nyávogna, gyenge hangja van. Ő a másik vekker, aki akár hajnali fél 4-kor képes ébresztőt csinálni, mert akkor jut eszébe zörögni, vagy ugrálni, netán bunyózni. Ő az egyetlen, aki nyalogat a szeretete jeléül. Frizuraigazítást is vállal, csatakosra nyalogatással belövi a sérót, de ez ritka, általában a vágást, vagyis inkább rágást és a ritkítást végzi szívesen, mert nem gyengén megtépi az embert, ha nem vigyáz. Fater mentesül ezalól, mert kopaszodik, de az én sűrű séróm mindig csábító a számára. Ha legyet lát, "mekeg". Ő is szeret bunyózni a többiekkel. Ő is hízelgős, dorombolós.
Dani - Nagy forma a fickó. Szeret a függönyre mászni, egyet le is tépett, de mivel amúgy is mosni kellett már, megköszöntem, hogy nem kellett felmásznom a karnishoz. ;-) Nagyon szeret mászni, bárhová. Nem mindenki hallgat a nevére, ő az egyik, aki igen. Vicces stílusban nyávog. Mániája, hogy ha lehajolok, vagy guggolok, a hátamra ugrik, hegtetkót készítve a karmaival. Ez nyáron a legjobb, amikor csak póló van rajtam, vagy az sem. ;-) Ha néha nem veszem észre, hogy megitta a vizét, tologatja a tálat (ezt a Lulu is csinálja). Ő is hízelgős, dorombolós.
Oszkár - Nagyon nyugodt macska volt és ő is szerette a simogatást, ő is dorombolós, bújós volt. Szeretett az alomba belefeküdni. :-D Mindig együtt pihent a Mogyival.
Hogy a szülők se maradjanak ki, ha már jellemzést írok:
Eszti - Szökős, ezért vigyázni kell vele. Valamelyik nap azt hittem kiszaladt, mert nem találtam és leizzadtam egy pillanatra, mert forgalmas út fut előttünk. Alkalmanként viccesen nyávog ő is. Válogatós. Az is szokása, hogy ha mögöttem van, akkor fogdos, hogy nézzek hátra, figyeljek rá. :-D Ha idegen jön az ablakhoz (mert nem találják a jól látható, piros csengőt...), akkor morog, mint egy kutya. Ha produkált az alomba, az alomtálca oldalát kaparja. :-D A mozdulatsort vágja, csak azt nem, hogy hol kell kaparni. Állandóan bemászik az ágy alá és pókhálós fejjel jön ki. :-D
Mogyi - Ő a legnyugodtabb és legszófogadóbb, sőt, csak ő fogad szót. Órákig hever békésen és csak skubizza az eseményeket. Ha mégis járkál, akkor viszont tuti, hogy pont ott van, ahol nem kéne, pont abba mászik bele, amibe nem kéne és párszor már mi is majdnem átestünk rajta, meg tuti, hogy oda ugrik fel, ami instabil és ezért borul ő is, meg az is, amit magával ránt, vagy olyan helyre ugrik, ahol alig fér el. :-D
Kapásból ezek ugrottak be róluk.
Ami mindenkire jellemző, az az egerészés szeretete, az állandó magyarázás, a hozzám való ragaszkodás, a kajalopás, ha nem figyelek, meg persze még jópár dolog.
Kedves, vicces banda.
Nem volt gáz ma a terápiás beszélgetés, mert nem mentem bele a kényes dolgokba, önvédelemből. A jó dolgokról beszéltem és ez hasznos is volt, mert erősítette a tegnap kiváltódott jó érzéseket és éppen erre van szükségem. Írt a Tesóm is tegnap megint. Megint elkerültem sajnos, pedig szüksége lett volna Neki is segítségre, de remélem összefutunk és tudok segíteni neki. Megint nagyon kedves üzenetet írt, ami csak fokozta azt a felpörgött állapotot, amit a repülős holmikkal kiváltott a kedves ismerős. Még tart az e két dolog miatti boldogság és ez segít, mert a poklot a háttérben tartja. Érzem, de nem tud lerántani és azon vagyok, hogy minél tovább késleltessem.
A bejegyzést írta: Arnold91
Hozzászólások
Ehhez a bejegyzéshez senki nem írt hozzászólást.