3. nap

2021. november 24.

Vissza a naplóhoz

2014. szeptember 4.-i jegyzet:

Fél 10 van, túl vagyok a mosakodáson-reggelin-viziten. Kíváncsi vagyok az öregem mivel jön ma. Csak a gondokkal jön, ráadásul olyanokkal, amiket ki lehetne védeni. Panaszkodik, hogy már megint átcseszték és hiába mondom neki egyes helyzetekben, hogy figyeld meg az lesz, mint a múltkor, nem hallgat rám, aztán ha megtörténik, akkor jön a panaszáradat. Megértő vagyok, de egy idő után elfogy a türelmem, főleg hogy el lehetne kerülni bizonyos helyzeteket. Tegnap megkértem, hogy mossa ki a flakonomat és töltse is fel, mert nem bírok felkelni. Kimosta és visszahozta üresen, hogy ott van, megtölthetem. Nem tudom, hogy szándékosan szelektál-e, vagy menekül. Közvetlenül utána: be akartam venni a gyógyszereket, de az egyik levélnek elég masszív anyaga van, viszont úgy fájnak a gyulladástól az izmaim-ízületeim, mintha kalapáccsal szétverték volna, szóval az erőkifejtés mostanság esélytelen. Próbálkoztam, de nem sikerült többedszerre sem, úgyhogy megkértem, hogy segítsen és semmi reakció. Mikor már kicsit ingerültebben szóltam, mert csak bámult, akkor segített. Kérdezte tegnap, hogy mi kell? Mondtam neki, hogy a szennyest haza kell vinni, meg egy joghurt jólesne. Visszajött, de nem hozta és kérdeztem, hogy nem kapott? Azt mondja "ja, azt el is felejtettem, mert a Gabinál kellett egy filmet megnéznem." Mikor mondta a doki, hogy kórházba kell jönnöm örültem, mert gondoltam legalább kiszakadok a stresszes légkörből, de ő biztosítja, hogy itt is meglegyen a szokásos stressz-adagom. Kihagynám, van elég bajom enélkül is. Ja és "önző vagyok, mert nem érdekel az ő baja." Ő alakítja úgy folyton, hogy baja legyen, magának generál problémákat, akkor miért kéne sajnálnom?! Nem is erről akartam beszélni. Írok inkább az itteni dolgokról, még azok is jobbak.

Este is lázas voltam. Az izmaim ki akartak szakadni, a fejemet is nehezen emeltem a nyakizmaim fájdalma-erőtlensége miatt, szóval egy olyan egyszerű dolog, mint az "átfordulok a másik oldalamra" nem volt olyan egyszerű. Nagyon környékezett a róka is, nem tudom miért. Éjjel megint jöttek a lázmérővel, kértem fájdalomcsillapítót, meg adtak hányás ellen is bogyót, bekötöttek egy antibiotikumos infúziót. Nem aludtam jól, félkómáztam inkább, ismerve a tekergős-vándorlós alvásomat, mert nem akartam kirántani a karomból a holmit. Hajnalban levettek megint egy adag vért, csak már nem tudom honnan, fekve is szédülök. Állítólag ma megtrafóznak, ezt mondta a reggeli viziten a doki. Tervemben volt, hogy ma kimegyek az udvarra, ha úgy lesz energiám - tekintve, hogy tegnap jobb volt a helyzet -, de majd máskor. Nem örülnek neki, hogy elutasítja apám a szteroidot, mindig megjegyzést kapok. Az legyengíti az immunrendszert, mindent be lehet kapni, a mellékhatásokról nem beszélve. Hízás (mondjuk az nekem nagyon jól jönne, elférne rajtam vagy 10 kg), hajhullás (akár kopaszodásig), meséltek olyat is, hogy 'megette' az illető lábizmait (nekem 'eszi' a kór, ne osztozkodjanak rajta a szteroiddal :-P), mindenféle fertőzések-gombák a gyengített immunrendszer miatt, stb., szóval sok kellemetlen mellékhatása lehet. Állítólag nagyon jól hat, de amint leállítják elvonási tünetek jelentkeznek (fájdalmak) és nagy baj is lehet belőle. Ma még csak a szokásos vizit volt, meg a hír, hogy megkapom a vért. Az infúzió csepereg.


Update:
3. nap, este

Nem kaptam meg a vért, mert lázas voltam. A vizespalackomból megvizeztem a kéztörlőt és azt tettem a homlokomra, meg levettem a zoknit és hozzáérintettem a lábaimat az ágy végéhez, mert az hideg volt és az is hűtött, aztán reszkettem 2 takaró alatt is. Mikor jöttek, hogy megyünk a trafóra kérdezték, hogy van-e lázam. Van. Na, akkor nem adnak vért, mert nem lehet ilyenkor. Ó, bakker. Visszazuhantam az ágyba és arra ébredtem, hogy piszkálta a karomat a doki, hogy ébredjek, vizit van. Jól kidőltem. Kóvályog a fejem, de most nincs lázam, talán csak hőemelkedés. Megyek tusolni, mert tapad rajtam a póló, pedig már 2× váltottam. A vesém fáj, hányingerem van, meg gyenge vagyok. Apám hozott 6 db palacsintát (annyit szoktam megenni egymás után), de most csak 2 ment le, a 2. már erőltetve. Egy édességfüggőnek ez gyalázat. :-D Nem nagyon akar alábbhagyni a dolog, hőemelkedés szinte állandóan van, de addig nem kapok vért. Jófej volt a nővér, szokott velünk beszélgetni, aztán már tudja, hogy édességfüggő vagyok. Hozta az infúziót, azt mondja "Arnold, magának legközelebb forrócsoki lesz vénásan." :-D

A bejegyzést írta: Arnold91