5 év elteltével
2016. május 7.
Érdekes az emberi agy. Egyik este, műszak után hazatérvén gyorsan beültem a fürdőkádba, és fürösztöttem habtestem, és egyszer csak eszembe jutott ez a weboldal, meg hogy ide fröcsögtem néhány depresszív gondolatot. Miután kiszálltam a fürdőkádból, el is felejtettem, de ma eszembe jutott, és úgy döntöttem, hogy megnézem mit alkottam anno, persze, ha jól emlékszem a felhasználó nevemre, és a jelszavamra. Jól emlékeztem, egyből be is tudtam jelentkezni, és ami elém tárult...az valami sokkoló élmény volt. Persze, nem olvastam újra a bejegyzéseimet, félvén, hogy minden egyes általam leírt szó után fizikai fájdalom fog ellepni, elég volt pár mondat, és forgattam a szemem, és legszívesebben időt utaztam volna a múltba, hogy agyon verjem régi önmagam.
No mindegy. Gondoltam írok egy ápdétet mi történt velem így 5 év elteltével.
2011-ben rendszergazda OKJ képzésen vettem részt, amit azonban nem fejeztem be, mert hirtelen jött gondolattól vezérelve jelentkeztem hegesztőnek, hogy aztán Németországban keressem szénné magam. Nem jött össze 1 év után ott hagytam, mert az oktatás kritikán aluli volt. Csak egy kis ízelítő: mikor oda kerültem ,egy kísérleti képzést vezettek be, ami 2 évről 3 évre emelte a képzést, az addigi 1 hét elmélet, 1 hét gyakorlat helyett 3 nap elmélet, 2 nap gyakorlat volt, és bevezették a kötelező tesit, és kibővítették vicc tárgyakkal, mint pl: társadalomismeret, kommunikáció magyar, és egyéb nyalánkságok. Ez szép és jó, ha valaki 8 általános után akar képzésre menni, de addigra én érettségivel rendelkeztem, ám, nem kaptam ezen tantárgyak alól felmentést, és ott kellett végig aludnom az összes "töltelék" órát. Már hamarabb ott hagytam volna, de mivel kaptam ösztöndíjat, ezért kibírtam nagy nehezen.
Miután ott hagytam a sulit, munka nélküli voltam. Segélyt is kaptam aztán. Persze nem költöttem el hülyeségekre, gyűjtöttem a pénzt, plusz az ösztöndíjt is gyűjtöttem. Próbálkoztam szerződéses katonának is, de fizikai alkalmasságin megbuktam, lehet mondani azért, mert nem adtam bele mindent. Így vissza a munkanélküliséghez.
Aztán jött a gyerekkori haverom, aki Sopronban élt már 1-2 éve. Mondta hogy tud szerezni nekünk állást, kisboltnál, ahol dolgozik. Fasza. 2014 októberében fel is költöztünk szerény személyem, és két haverom Hódmezővásárhelyről Sopronba, én a kis 100 ezremmel, amit összespóroltam a többiek kicsit többel.
Ahova intézett melót, nem feleltem meg, lapátra tettek, válaszút elé kerültem: go hard, or go home, vagyis vagy maradok, vagy maradok. Maradtam. Melót kerestem, egész Sopront körbe sétáltam a szegényes önéletrajzommal, végül egy áruházban kötöttem ki, ahol árut töltök, lassan 2 éve.
Nos ennyi történt velem. Bár tudnék még mesélni de így is regényt írtam. Viszlát legközelebb.
A bejegyzést írta: Cranium
