újabb események régebbi események további események
07:31
Tündér új bejegyzést írt a naplójába

நான் உன்னை காதலிக்கிறேன்

2021. február 21.

Vissza a naplóhoz

நான் உன்னை காதலிக்கிறேன் -
Nan unnai katalikkiren

2013. júniusában történt. Kerek négy hete voltam már egyedül dolgozni külföldön. A napjaimat kitöltötte a munka, de a végeztével bármilyen fáradt voltam is, az életemet adtam volna egy férfi éhes öleléséért asszonyi testemen. És a vágy kívánságot szült a fejemben és a szívemben. Csak harminchárom voltam. Ő pedig harmincegy.

Ragyogó nyári, péntek koraest volt, csak mi ketten álltunk a vasutállomáson. A fiatal, magas, karcsú és erős srí lankai férfi, akivel akkor már egy hónapja ugyanazzal a vonattal jártunk dolgozni és sosem mutatta ki még csak azt sem, hogy egyáltalán észrevette volna a puszta létezésem, felém fordult és rám mosolygott. Soha nem láttam ragyogóbb mosolyt azóta sem. Visszamosolyogtam, és a vonaton már beszélgettünk. Dhilipnek hívták. Megkérdeztem mit csinál hétvégén. Vasárnapra esett a szülinapom.

Szombat este biciklivel jött át a szomszéd faluból a vízeséshez, ahol vártam rá. Eperrel és sütivel jött. Széles mosollyal és illatosan mint egy elsőrandis kamaszfiú. Libabőrös lettem, és kiszaladt az erő a lábamból, amikor először húzta erősen magához az érintésre éhező testemet, és túrt a kezeivel a tarkómba és a sűrű hajamba, hogy megcsókoljon. A csókja pedig mohó volt, akárcsak az enyém.

Nem sok hiányzott, és kézenfogva sétáltunk át a hegyek közt a szomszéd faluba, miközben végig énekelt nekem valamit az anyanyelvén. Ragyogott a boldogságtól. Hozzá tartottunk. S mire az óra éjfélt ütött, és angolul vallott nekem végtelen szerelmet és boldog szülinapot, nekem adta az ártatlanságát.

Másnap rengetegszer hívott, de nem vettem fel, mert volt akkoriban valakim, csak távol, és épp fasírtban voltunk, de azért a bűntudatom dolgozott. Hülye voltam. Dhilip egész hétig futott utánam és számtalanszor elmondta, hogy csak két asszonyt fog szeretni az életében, az anyját és engem. Egy hét alatt megadtam magam az intenzív rohamának, lesz ami lesz. Abban a pillanatban, amikor az erdőn keresztül sétáltunk a folyó mellett, és ő még nem sejtette a bennem zajló folyamatokat, beletörődve azt mondta, hogy rendben, legyünk akkor legalább csak barátok, megfordultam, hozzábújtam, lehúztam a magas fejét és megcsókoltam.

Onnantól minden nap együtt vonatoztunk haza, és minden másnap találkoztunk és együtt voltunk nála. Egymás karjaiban aludtunk. Éhesen élveztem ki minden pillanatát és minden mohó, buja érintését. Beszélni alig értettük meg egymást, de remekül irányította a dolgokat és élveztem, hogy rábízhatom magamat. Maga volt a puszta férfias erő.

Munka után mindig engem küldött először zuhanyozni, és ő addig elkezdett meleg vacsorát főzni, majd váltottuk egymást. A gasztonómia új világa tárult elém olyan buja ízekkel, amit azóta sem tapasztaltam, de megváltoztatta az egész ízvilágomat és azóta is az egzotikumot keresem mindenben.

Egyik este, amikor épp a krumplit sütöttem már csak a csirkéhez, és ott álltam a tűzhelynél egy szál vékony, fehér, len miniben és bugyi nélkül, megszólaltam magyarul:

- Nincs rajtam bugyi.

- Bugyi - ismételte utánam az általa kimondott első magyar szót, ami úgy a bűvkörébe vonta, hogy azonnal megjegyezte.

És amikor a mondatom jelentésére is rájött, leguggolt elém és belecsókolt a combjaim közé. És ott a konyha közepén, a tűzhely előtt állva, a lassan odaégő krumplival a hátam mögött, addigi életem egyik legizgalmasabb és legfinomabb élményét éltem meg..

Esténként felhívta az anyját, és a szexi anyanyelvén pörgette a szavakat, amiből egy hét után már én is megtanultam pár szót és kifejezést. Egy alkalommal ellibbentem a kis, könnyű fehér szoknyácskámban előtte, hogy a konyhába bevigyem a vacsoránk romjait. Ő a hívás közben szórakozottan emelte csak fel a szoknyám csipkeszegélyét, hogy alánézzen, és abban a pillanatban tette is le a telefont és húzott is magára. Persze, akkor sem volt rajtam fehérnemű.

Élveztem, ahogyan imádja a testemet, ahogyan nem tud ellenállni, és ettől boldogan és önfeledten adtam meg magam számtalanszor minden este, mielőtt összeölelkezve elaludtunk. És élveztem a bókját, hogy olyan vékony vagyok, mint a kisujja, pedig már akkor se voltam az a nagyon vékony fajta.

- Nan unnai katalikkiren - mondta számtalanszor, amikor az anyanyelvén vallott szerelmet.

Nem engedtem meg magamnak a szerelmet, se érezni sokkal többet a vágyon kívül a gyorsan elröppenő két hét alatt. Srí Lankára akart vinni bemutatni az anyjának, majd Magyarországra is az én rokonaimhoz, és minimum három fiúgyereket. Nem mondtam el, hogy meddő vagyok, se azt hogy van valakim négy éve, ha elégedett nem is voltam mindig, afféle se vele, se nélküle, de szerettem a magam módján. Azt akartam, hogy Dhilipnek legyen esélye a nagy családra, hogy egyszer büszke apa lehessen. Amit én sosem tudtam volna megadni. Az mellékes, hogy leányt is akartam volna, ő meg nem, mert az csak viszi a pénzt.

Majd a következő négy évben, ahányszor visszamentem dolgozni, minden alkalommal várt rám. Minden alkalommal elutasítottam. A negyedik évben már nyitottam volna, addigra kimerült a másik kapcsolatom, de őt nem felejtettem el. De addigra már késő volt. Még egy alkalommal találkoztunk. Az volt a végső búcsú.

நான் உன்னை காதலிக்கிறேன்

#visszafogottvenusz

- Visszafogott Vénusz -

A bejegyzést írta: Tündér

Hozzászólások

Ehhez a bejegyzéshez senki nem írt hozzászólást.

Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: