...
2011. január 25.
A férfi szemében ekkor különös fény gyúlt. A lány jól ismerte ezt még nektárgőzös, báli éjszakákról. Kivonta hát magát férfi bűvköréből, és hátat fordítva neki a szoba távolabbi pontjába húzódott. A férfi felállt, és követte őt. A lány, bár háttal állt neki, de érezte leheletét tarkóján.
Aggodalmasan járt-kelt a szobában. A férfi még mindig nem volt magánál. Mivel annál nehezebbnek bizonyult, hogy elvigyék a helyiségből – a másik férfi állítása szerint -, így inkább lány keresett az épületben pokrócot betakarni őt meg párnát a feje alá. A másik férfi két széken hanyagul elnyúlva, egyiket hintáztatva lábával a lányt figyelte arcába húzott csuklyája alól.
- Evvel nem ébreszted fel! – húzta még jobban szeme elé a kapucniját. Tudott volna segíteni a lánynak, elvihette volna egy ágyig is férfit, de nem akarta. Most végre anélkül beszélhet vele, hogy az az ostoba másik bármikor közbe szólna, épp ezért minden pillanatot ki akart használni.
- Hogy tudsz ilyen nyugodtan ott ücsörögni? – préselte ki a hangokat a fogai közt a lány.
- Nem nehéz. Próbáld ki te is! Hidd el, jobban éreznéd magad!
- Nem tudok lazítani, ha egy társam szenved - tette meg a következő kört a szobában.
- Ennyire fontos neked az a férfi?
- Ezt meg honnan veszed? – a füle hegyéig elpirult. – Ha mégis az lenne, akkor sem lenne hozzá semmi közöd!
- Ebben igazad van – leeresztette a széket, amit lábával hintáztatott, majd kiegyenesedett, és hátradobta a csuklyáját. – Épp ezért én csak bizakodhatok.
- Ugyan miben?
A férfi szemében ekkor különös fény gyúlt. A lány jól ismerte ezt még nektárgőzös, báli éjszakákról. Kivonta hát magát férfi bűvköréből, és hátat fordítva neki a szoba távolabbi pontjába húzódott. A férfi felállt, és követte őt. A lány, bár háttal állt neki, de érezte leheletét tarkóján. Vágyott rá, hogy most megforduljon, és flörtbe bonyolódjon, mint a régebben már nem egyszer megtette másokkal, most még sem vitte rá a lélek. A férfi ezt megérezhette rajta, mert vállára helyezte kezeit, és finoman maga felé fordította.
- Csak abban reménykedem, hogy egyszer én is leszek számodra, még ha fele ennyire is fontos.
- Lehetnél, ha meg tudnék benned bízni – szegezte a férfira a tekintetét.
- Hogyan nyerjem el a bizalmad? – ejtette ki a szavakat a száján egészen lassan, miközben ujja külső felével végigsimított a lány arcán.
- Ne hazudj többé!
Megállt mozdulat közben. – Hogyan ellenőrzöd le?
- Látom rajtad – suttogta a lány. Lesütötte a szemét. – Mindig látom, valahányszor megteszed. Ha csak szándékozol, azt is.
- Úgy, mint én most a szemed, a hajad, a bőrödet? – a lány csak lehunyta a szemét. A férfi még közelebb lépett hozzá, kezét a lány tarkójára csúsztatta. – Te olyan varázsos vagy! Senki nem érhet fel hozzád. Soha senkinek sem lenne joga azt tenni veled, amire én most tiszta szívből vágyom.
A lány torka teljesen kiszáradt. Látta a férfi aurájában, minden egyes szava igaz. Átjárta a szívéből áradó forróság. Érezte, amire a másik vágyott. Hagyta hát, hogy megtörténjen.
Mikor már ajkaik majdnem összeértek ,az ájult férfi elhaló hangja hallatszott a pokróc felől.
A bejegyzést írta: Enda
Hozzászólások
Ehhez a bejegyzéshez senki nem írt hozzászólást.